Egy átlagos körülmények között élő srác, hogyan tanuljon tovább az érdeklődési körében, ha a jó sulik 350körül kezdődnek?

Állami támogatottra is mehetsz, majd ha később le kell dolgoznod, akkor ledolgozod úgyis. Ha külföldre mész dolgozni, akkor meg simán megengeded majd magadnak.

Ha nem tudsz államira bekerülni, mert ez is lehetséges, akkor vegyél fel diákhitelt. Emellett diákmunkázni is tudsz és ezek együtt már egészen jó bevételi forrás.

Ha hiszed, hogy jó a szakma amit tanulsz és jó tudsz lenni benne, akkor biztosan megéri, szakemberek mindenhova kellenek.

vannak ilyen témában szakképzések, nem csak egyetem, azokat is megnézhetnéd,

pl. a színészeknek színitanodák

Engem csak az utolsó mondatod ragadott meg, hogy normális életre vágysz, nem túlhajszoltra... :-)

Nézd, amíg fiatal voltam, elég volt 4 óra alvás, és csak hétvégén aludtam egyszer 8 órát.

Nekem korán meghaltak a szüleim, magamnak kellett még a szüleim által felvett lakáshitelt is visszafizetni. Még 45 éves koromban is tudtam 16 órát dolgozni naponta. Ma már jóval túl az ötvenen kell a 6-8 óra alvás.

És sokat játszom mostanában (megint) mert a legkisebb fiam 4 éves.

Neki is azt fogom javasolni, mint neked: igyekezz az álmaidat megvalósítani, ha azoknak van realitása, és meg fogsz tudni belőle élni! Légy maximalista és merj nagyot álmodni. De csak akkor, ha megbízható és kitartó ember vagy...

Filmezés? Média?

Mekiben mindig van hely.

#5-ös vagyok ismét. Teljesen igazad van, ha nem vagy rákényszerülve, akkor nem muszáj nagyon túlhajtanod magad.

De annyit el szoktam mindenkinek mondani, hogy egészen elképesztő, hogy az ember mi mindent kibír. Még Marathont is futottam amiatt, hogy megteszteljem, én az informatikus-vegyész, vajon képes vagyok-e rá? Persze néhány hónapos rákészülés után is csak 4 óra pár perces eredményem lett, de lefutottam. Nyilván pár dolog kimaradt annakidején az életemből, de valahogy úgy érzem, hogy sem fizikailag, sem mentálisan nem gyötört meg. És úgy érzem, hogy mivel fiatal koromban a bázis magasabb szinten volt, később sem okozott különösebb gondot, hogy huzamosabb ideig magas teljesítményt adjak le. Ennek sok hasznát vettem kutatói pályámon és később a vállalkozásomban is. Megtanultam beosztani az időmet és az energiáimat. Megtanultam a fontossági sorrendet, és azt, hogy a csekélységekkel csak a fontos dolgok megoldása után szabad bíbelődni! Szóval sokmindenre megtanított az élet. De ezt odafigyelve - túlhajszolt életmód nélkül is fel lehet szedni ...