Az orvostanhallgatók nagyképűbbek az átlag egyetemistánál? Tapasztalatok?

Én csak kettőt-hármat ismerek, egyik se nagyképű, egyik sincs elszállva magától, hogy ő most orvosis. Valahol büszkének érzem őket, de legyenek is! De le nem szólnak másokat és nem panaszkodnak.

Ellenben meg tudom érteni azt, ha egy olyan orvosisnak, akinek csak átlagos vagy picit alatta van a memóriája, alig van szabadideje.

Manapság semmibe veszik azokat, akiknek nem jók a képességeik, hanem a szorgalmukkal kompenzálnak.

Én pl. könnyű szakra járok, erre egyszerűen nem lehet mást mondani. Mégis, ha átlagoljuk, talán másfél órát is tanultam délutánonként, hogy ne torlódjon zh-k előttre a tananyag (sok évközi zh volt). Ez a másfél óra nem volt megterhelő, előtte-utána beülhettem bárhova, hazakísérhettem bárkit, mehettem közösségbe, hobbijaimmal is foglalkozhattam. Tehát nem panaszkodom...

Nade ha mondjuk én az orvosira járnék, ez a másfél óra jóval több lenne délutánonként...

Úgy tudom, régen nem szólták le azt, aki ugyan butább, de szorgalmas...