Nem megy a matek, viszont minden más igen, Miért?

a matekot másképp kell tanulni, mint a többi tárgyat: azt meg kell érteni, és az a tanult gondolkodási sémákat, logikai gondolatmeneteket és eszközöket készség szintjén elsajátítani. Az iskolában tanult matek lényegében nem más, mint a gyerekek logikai készségének, absztrakt gondolkodásának és problémamegoldó készségének egy nagyon jó fejlesztője - az elején egyszerűbb dolgokból egyre elvontabb és összetettebb dolgokat építenek fel. Magyarán az általános és középiskolai matek során bizonyos módon gondolkodni tanítanak meg, fokozatosan egyre összetettebb módon.

Van, akinek jó érzéke van a matekhoz, könnyen magáévá teszi ezeket a gondolkozási sémákat, eszközöket, könnyen rááll az agya - nekik jellemzően elég figyelniük az órán, egy kicsit gyakorolniuk otthon.

Viszont ha valakinek meg nincs olyan jó érzéke ehhez, annak dolgoznia kell ezzel, amíg meg nem érti az alkalmazott fogalmakat és gondolatmeneteket, és készség szintjén el nem sajátította őket. És ez munka, ami belefektetett időt, energiát, verítéket kíván, de ezt nem lehet megspórolni.

Te meg valószínűleg még évekkel ezelőtt megpróbáltad ezt megspórolni (jó eséllyel olyan felkiáltásokkal megideologizálva, hogy áhh, én úgyis humán-beállítottságú vagyok, meg hülye a matekhoz), és azóta fizetsz érte.

Ugyanis a másik nagyon kellemetlen dolog a matekkal kapcsolatban, hogy az adott anyag nagyon erősen épít a korábbi anyagokra - tehát ha mondjuk általános 6.-os anyagot nem sajátítottad el kellőképpen, akkor azért 7.-ben is fizetni fogsz, és ha ott sem tudod bepótolni, akkor a 7.-es anyagot se fogod tudni jól elsajátítani, ami által a 8.-asnál még inkább problémáid lesznek, és így tovább.

Ebből adódóan persze egyre több a kudarcélmény, és egyre kevesebb a sikerélmény, ami miatt kialakul egy önbizalomhiány is, hogy áhh, én hülye vagyok matekból, nekem ez nem megy, és ilyenkor már az van, hogy amikor az ember leülne is matekozni, akkor is az energiája nagy része arra megy el, hogy aggódik, hogy szenved, hogy ő ezt nem érti, ő ehhez hülye, miért kell neki ilyet tanulni, stb. - és gyakorlatilag nem marad már kapacitása arra, hogy valóban a feladattal foglalkozzon, egyszerűen leblokkol.

Ez meg a harmadik bökkenő a matekkal, hogy azt nem lehet így csinálni, ha azon aggódsz egyfolytában, hogy nekem úgyse megy, akkor nem is fog, még akkor se, mikor az ember normál körülmények között simán felfogná, hogy miről lenne szó - korrepetáltam embereket, tapasztalat, hogy a legnehezebb rész az egészben, hogy ezt a gátat legyűrjük, és végre képes legyen magával a feladattal foglalkozni az illető, nem pedig azzal, hogy neki ez mennyire nem megy.

Mindet összefoglalva így lesz a korai évek ellazsálásából meg annak megideologizálásából, miszerint "nekem ez úgyse megy", egy egyre jobban önbeteljesítő dolog.

ezt jó eséllyel évekkel ezelőtt szúrtad el, csak most szembesültél vele, hogy mennyire. Innen meg már marha nehéz.