Így tanuljon az ember?

Visszaolvastam, amit írtam, és tényleg úgy hangzik, mintha ürügyet keresnék a tanulni nem akarásra, elnézést a félreérthetőségért! Tanulni akarok, és fogok is, régen a suliban szerettem is tanulni, akkor még nem foglalkoztatott a megélhetés, későbbi nyugdíj, elhelyezkedés stb. Akkor bele tudtam feledkezni, és élvezni. Tehát nem csak észben, hanem lélekben is átadtam magam (mint a gyerekek). Most viszont már nem tehetem meg, hogy csak azzal foglalkozzam, ami érdekel, mert sok más tényezőt is be kell kalkulálni. Kereskedelem, informatika, jog mind nem az én világom, és fogalmam sincs, hogy milyen úton induljak el. Az tettrekészség megvan bennem, de nem mindegy, hogy ezt mibe fektetem bele. Olyan környezetben és területen dolgoznék szívesen, ahol azt nézik, amit tudok, nem azt, hogy mit nem, és hol lehet valami hibát találni. Persze a hibákat javítani és a hiányosságokat pótolni folyamatosan kell, és erre fel is kell hívni a figyelmet, de nem mindegy, hogy hogyan. Ha engem bárorítanak és segítenek, attól nem ellustulok vagy elbízom magamat, hanem ez motivál arra, hogy fejlesszem magam. Valaki meg fordítva működik, neki az kell, hogy kritizálják, frusztrálják, mert az hajtja őt előre, hogy nem akar mégegyszer abba a megalázó helyzetbe kerülni. Az utóbbi tipusú embereknek kedveznek a mostani (vagy inkább itteni?) körülmények, amit nem sajnálok tőlük, csak hát itt van az én fajtám is. :) Teljesen tanácstalan vagyok. Testhez álló munka és éhenhalás, vagy normálisabb fizetés mellett szenvedés - ez itt a kérdés. Tanulnék valami teljesen újat is, de egyetemre, nappali tagozatra nem tudnék járni, okj-s tanfolyamok iszonyat drágák. Esti fősulis szakokat lenne érdemes nézni? Vagy milyen lehetőségek vannak még? Van valakinek tapasztalata, aki esetleg a tévút felismerése után elölről kezdett mindent?

A "mások baromságai"-t úgy értetted, hogy nem feltétlenül állja meg a helyét az a sok lehangoló "úgyse fog sikerülni" hozzászólás? Ha van cél előttem, akkor nagyon tudok dolgozni, de ha nem lebeg a szemem előtt, hogy miért is csinálom az egészet, akkor olyan hiábavalónak tűnik minden.

Köszönöm, ez most egy kis biztatást adott, én is mindig ezt hallom, hogy bölcsész diplomával mekibe lehet csak menni, meg hogy xy ismerősének az ismerőse a három diplomájával takarít. Meg hogy külföldön az adott ország nyelvét anyanyelvi szinten kell beszélni, bár most olvastam épp egy olyat, hogy Dániában elegendő (legalábbis kezdetnek) az alapfokú nyelvtudás.

alapfokú angol nyelvtudást akartam írni a végére