Mennyit ér egy ELTE-BTK-s diploma? (történelem szak)

Szerintem kezeljük pozitívan a kérdést.

A kérdés az volt mennyit ér az ott szerzett diploma?

Ha a megszerzett diploma mellett van egy-két rokonod a Karon, sőt apuka vagy anyuka is ott tanít, esetleg nagypapi is már ott doktorált, akkor: egy állást amíg nyugdíjas leszel. Senki nem fogja firtatni mennyire vagy alkalmas, mennyire értesz hozzá. Sőt, a BTK-n diplomázó gyerekeidnek is lesz állása.

Tehát ilyen háttérrel elég sokat.

Mellesleg én is tanultam ott, jó pár évet. Diplomát (BTK, töri szakon) nem szereztem. A kapcsolatok miatt mentem oda. Megismerkedtem olyanokkal, akik tudnak segíteni a műtárgyakkal folytatott kereskedésemben. Egy-két dolgot adtam ajándékba vagy nagyon olcsó áron. Azóta százszoros hasznom van az ajándékokon, mert bekapcsoltak a saját hálózatukba. És akkor még csak a felszínről írtam, nem említettem a "műkedvelő ásatásokat" és a hasonló ügyeket (az a nagyobb üzlet, sajna nem vagyok benne).

Összefoglalva: ha nincs családi meggyökerezettséged, akkor üzleti kapcsolatokra még fel lehet használni. Amíg ott vagy kiépíted a hálózatod és anyagilag össze tudod szedni magad.

A BTK-s kapcsolataim magam építettem, elég aktívan. A "másik oldal" soha nem volt nyitott, teljes mértékben nekem kellett megküzdeni értem.

Szociológiára mentem én is, azt elvégeztem. Az arra volt jó, hogy utána 17 hónapot dolgoztam adatelemzőként egy piackutatónál és össze tudtam szedni annyit, hogy megalapozzam az üzletet. Utólag ébredtem rá mennyire jól kerestem, mármint adatelemzőként.

A szociológia annyiból jobb volt, hogy nem ment a sznobság, ami a btk törin vastagon tapintható. Sokkal közvetlenebben a sorstársak, az oktatói gárda is tapasztaltabb, dörzsöltebb. Van pár vacak tárgy, de a BTK-n elvégzett kurzusaid miatt pont megúszod őket (fogadtasd el amit csak lehet).

A szociológia szerintem elvégezhetőbb a földrajznál, csak sokkal többet kell tanulni annál, amit megkövetelnek (az sem kevés, mert polihisztorokat akarnak gyártani).

Ha váltasz, akkor nagyon figyelj a kapcsolatépítésre. A legszürkébb ember is kincs lehet. Amikor elkezdtem nem sejtettem kikkel járok egy évfolyamra.

Szerintem mindd rossz oldalról közelítitek meg a kérdést. Tudom, hoy ez egy régi poszt, és már feltehetően nem aktuális a kérdés, da a google még mindig negyedik találatként dobja fel rögön a kari honlapok után, tehát feltehetően sokan olvassák ezt. Eddig mindenki a történészdiploma értékéről beszélt. Erre én is ki fogok térni, de előbb ami még nem hangzott el:

A történészdiplomák értékétől függetlenül, az elte törti diploma egyértelűen értékesebb, mint egy pázmányos, károlis, szegedi vagy pécsi töri diploma. Persze lehet vitatkozni, hogy jogosan vagy jogtalanul, de a szakmán belül még mindig az eltés diplomának van a legnagyobb értéke, persze itt is bejön az, hogy mivel akarsz foglalkozni történelmen belül lehendő történészként, van szakág, amiben a többi egyetem a jobb, (pl ha '56-tal akarsz foglalkozni, akkor Pázmány) de összességében az elte vezet, itt vannak legtöbben a hazai történelemszakma legnagyobb nevei közül (még mindig emlékszem az első napomra, amikor gólyaként végigsétáltam a folyosókon, és végig a torkomban dobogott a szivem, mert az ajtók előtti kis névtáblákon ki volt írva rengeteg példaképem neve, (Romsics, Bertényi,

(sry) Németh György, Mátay) akik kedvenc cikkeimet és könyveimet írták. Röviden (szakterületttől függően) a történészi diplomákon belül szerintem az eltésnek van a legnagyobb értéke, nehéz elhelyezkedni történészként, de egy volt eltésnek még mindig könnyebb, mint egy miskolcon végzettnek.

Ha töriténelemtanár szeretnél lenni, szerintem akkor is az elte a legjobb választás, mert ott együtt képzik a történelemtudósokat a tanárokkal, és ugyanaz a követelmény (bár ez lehet, hogy máshol is így van, azt nem tudom).

Ai a történészdiplomát illeti: az egyetemi történelemoktatás azoknak lett kitalálva, akik annyira FANATIKUSAN szeretik a történelmet, hogy hajlandóak baromi sokat tanulni, (tényleg sokat), és utána egész életükben keveset keresni, csak azért, hogy történelemmel foglalkozhassanak mint tanár, vagy, (ha okosak, szorgalmasak, szerencsések és találnak megfelelő mentort) mint kutató.

Előjött a rokonok, ismerősok szerepe, de ez csak félig igaz. Igen, kell egy mentor, aki bevezet a szakmába, szakdolgozatnál témavezető, átnézi a kiadás előtt a tudományos munkáidat, segít kutatási irányt találni, és később, első publikációidnál saját nevével garanciát vállal éred és az irásodért a szakfolyóiratokban, ez egy ilyen szakma, mester-tanítvány rendszer. De ez a mentor nem rokon, hanem egy oktató akit feltehetően az egyetemen ismersz meg. Megjegyzem, a legtöb oktató, annak akit igéretesnek tart, a szemináriumokon, év végén felajánlja segítségét, és meghív a tanszékére MA-ra.

Ha ott is jól szerepelsz, akkor doktorandusz lehetsz, és ezzel kerülsz be a tudományos élet polcrendszerének legaljára, ahhoz, hogy elismerjenek, még még évtizedekig könyvtárban és levéltárban görnyedve kell kutatnod, meg kell tanulnod minimum három idegen nyelvet szaknyelvi szinten, ki kell adnod egy kis halomnyi könyvet és több tucat tanulmányodat kell belepréselni tanulmánykötetekbe és szakfolyóiratokba. Amikor 50 évesen végre professzor leszel, még mindig kevesebbet keresel, mint egy kezdő mérnök, bankár vagy jogász.

A töritanár leszel, az élet könnyebb lesz, de örökre hátat kell hogy fordíts a normális fizetésnek.

Harmadik opcióként elhelyezkedhetsz máshol, de erről már ez előttem szólók írtak, funszaknak elvégezni szerintem lehet, érdekes, bár ahhoz képest nehéz.

Röviden: A történelem nem egy olyan munka, amivel jól lehet keresni. Ha elsősorban a jól akarsz keresni, és humán érdeklődésű vagy, menj jogra, köztisztviselő-hivatalnoknak, politikusnak, esetleg médiásnak. Ha a matek is megy, akkor közgáz. Törire csak akkor, ha szerinted Neked mindez megéri, hogyha fanatikus vagy (mint én). De ha mindenképpen törire akarsz menni, akkor szerintem az ELTE az ideális választás.

szia lincselő,

Én is töri szakos vagyok, és azt kell hogy mondjam lényegében osztom a nézeted. A lényeg a fanatizmuson van. Ez kell ahhoz, hogy valahogy kitűnjön az ember, az oly sok töris hallgató közül...

Egyébként az túlzás, hogy 50 évesen keresel annyit mint egy kezdő x, y. Nálunk negyvenesek a tanárok, többen levéltárakban igazgatóhelyettesek, és ezek alapján nem keresnek rosszul. A legalább három nyelv, ahogy írtad, szintén problémás, ez témafüggő, mondjuk egy Árpád-orosnak elég a latin és hozzá az angol, hogy publikáljon. Tény, kapcsolatokon múlik az egész, hiába vagy tehetséges, egy szint fölött már kevés a tehetség, muszáj találni egy oktatót, aki segít, bevezetni az olyan dolgokba, amit könyvekből nem lehet megtanulni.

Egyébként én nem látom ilyen szürkén ezt a történész mesterséget, ha valakinek van egy témája amiről tudni akar mindent, akkor utána fog járni, és ha ez megvan, akkor előbb utóbb már a tanárjainál is jobban tudja majd a témát. Innentől kezdve pedig egyenes út a tanulmány írása és az elismerés. Én még csak alapszakos vagyok, de jelenleg még fűt a motiváció, hogy katedrán legyek majd egyszer. Bár amiket mondtál, mondtatok, sajnos én is látom, tapasztalom ezt. DE

DE!

Ha a doktorandusz hallgató ezt mondja, hogy "nem érdemes", meg nem lesz senki sem történész, akkor ő hogy jutott el oda? Vagy a jelenlegi tanárok? Akkor már soha senki nem lesz történész? Az élet erről szól, ezt hallgathatod majd egy étteremben, vállalkozásban, irodában, hogy "sz*r" vagy, és elakarnak nyomni. Ez nem csak törin van így kedves kérdező, hanem az étteremben is nyomják a demoralizáló szöveget. Nyilván történelem szakban ez a kihívás és ettől nehezebb, hogy nem keresnek minden sarkon történész, mind mondjuk szakácsot. Szóval nem kell törődni ezzel, hogy ki mit mond, ha szereted, csinálni kell és előbb-utóbb jönnek az eredmények. Ugyan is az a sikeres ember, aki szereti amit csinál. És ez a kulcs. Szeretni kell a "szakmádat".