Továbbtanulási dilemma. Mi a legjobb? lsd lent

Orvosira bekerülni nehéz. De a legnagyobb tévhit, hogy oda csak a kitűnő tanulók valók. Ha lelkiismeretes vagy, és bekerülsz, még ha nem is leszel szín5ös, vagy 5ös egyáltalán, akkor is borítékolhatod, hogy jó orvos lesz majd belőled. Tapasztalatból mondom ezeket.

Az a kérdés, mit akarsz?

Orvosira csak akkor menj, ha ennek tudnád szentelni az életed és sok mindenről le is mondanál érte. Ha képes vagy nagyon keményen megdolgozni érte, és igazán akarod.

A pszichológiára is vonatkozik ez, nem teljesen, de valamennyire igen. Ez nem munka, hanem hivatás, akkor válaszd, ha szívvel-lélekkel tudod csinálni, és nem bánod az alacsony fizetést, lelki nehézségeket.

A nyelvszakok jóval könnyebbek, de azokat szerintem csak akkor válaszd, ha tanár szeretnél lenni.

egy (már majdnem) pszichológushallgató

Kedves kérdező nekem gimiben 3,9 volt a legjobb átlagom (világ életemben lusta disznó voltam), mégis elsőre felvettek orvosira, és eddig a két év alatt egyetlen pótvizsgám volt. Ha szereted a biológiát, érdekel az emberi szervezet működése, és tudsz kommunikálni az emberekkel, akkor semmi akadályát nem látom annak, hogy orvos legyen belőled.

Ami az elhivatottságot illeti, az bizony kell, hogy el tud végezni az egyetemet, és utána folytatni tudd a tanulást egészen életed végéig. Viszont ettől a szívvel lélekkel baromságtól hányni tudnék, amit az egyik előző hozzászóló írt. Mi nem mártírok vagyunk/leszünk, hanem orvosok! Normálisan dolgozni, csak normális munkakörülmények között lehet. De mire te odakerülsz, valószínűleg már kiharcoljuk azt, hogy normális mennyiségű pénz áramoljon az egészségügybe, normális fizetések legyenek, és ne azért ne tudjuk meggyógyítani a beteget, mert nincs pénz gyógyszerre.

Kapjál csak be egy Cerucalt, ha annyira hányni tudnál...Jól beszélt ő. Orvosként mindig arra gondolj, hogy a te szeretteid/hozzátartozóid közül is fekhet ott bárki a műtőasztalon. Mindenkihez így kellene hozzáállni, ezt takarja a szívvel-lélekkel kifejezés. Az más kérdés, hogy sem anyagilag sem erkölcsileg nem vagyunk megbecsülve, ez ellen küzdeni kell.

Szomorú, hogy leendő orvosként ettől hányni tudnál. A szívvel lélekkel való munka nem jelent egyet az altruizmussal.

Ezzel nem csak neked van problémád. Sőt, neked medikusként ezzel még nincs is problémád. Majd ha odajutsz, lesz.

[link]

Érdemes elolvasni egy nyugdíjas bölcs ember gondolatait.

A mai magyar egészségügy agonizál, remélhetőleg mire odakerülsz, már megújult valójában fog pompázni. Bár erre most nem sok esélyt látok.