Van e értelme a Diploma kontra szakmunkás vitának így?

Olvastam értelmes hozzászólásokat e témában korábbról és örültem neki, hogy vannak többen, akik mélységében képesek megragadni ennek a problémahalmaznak a gyökerét. Soha nem értettem meg igazán, hogy miért jó nagyon sok kérdéskört valamiféle versengésként, kinek nagyobb a fű a kertjében szinten megközelíteni, kezelni, válaszolni. Avagy ki az értékesebb stb? Szerintem nem jól kezeljük és egyáltalán képtelenek vagyunk társadalmi szinten kezelni bizonyos problémákat.

Szakmunkások kontra diplomások? Sokszor hajtogatott versengő témaindító. Olvastam egyet itt:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__egyeb-..

Magamról annyit: képzett szakmunkás vagyok, érettségivel, középfokú végzettségekkel, rendelkezem és bőven van gyakorlatom a szakmámban. Amikor tanultam a faipari szakmát úgy gondoltam, jobb mélységeiben megismerni a szakmát és teljesebben látni a képet, mint erővel nekirontani az anyagnak. Hittünk benne (elhitették velünk) a 90-es évek elején, hogy megbecsülik majd az intelligensen is viselkedő, munkájukra igényes szakembereket. Nagyot változott a világ. És tévedtünk, látjuk, hogy a valóságot a vevőnek kimondani merő szakemberek, soha nem leszenk olyan megbecsültek és sikeresek idehaza, mint a hazudni tudó "szakemberek". Ezért megy el többségünk külföldre, más a morál a hozzáállás a jó szakiparosok felé. Szerintem egy a tudását a gyakorlatban alkalmazni tudó egyetemi, mérnöki, főiskolai szakemberre éppoly nagy szükség van,mint a jó szakmunkásra, de nem ilyen tömegben és nem így, ahogy ma van. Tudomásul illene vennünk, hogy egy jó mérnök tudása semmit sem ér egy kitűnő, a terveket megvalósítani is tudó szakmunkás nélkül, és fordítva is igaz. Az egymás iránti tisztelet az ami legfőképpen hiányzik minden téren. Beszélünk róla, hogy tisztelnünk kéne egymás munkáját (morál, fizetés), de nem ez van a valóságban. És az emberek ebbe belefáradtak már. Úgy látom és úgy voltam mindig is a papírral, hogy szép-szép, de mi, vagy inkább, ki van mögötte? Amennyiben nem változtatunk a gondolkodás módunkon, mint a képzett szakerő, mint a jóminőségű és tehetséges megmaradt diplomás munkaerő tömegével és vissza fordíthatatlanul el fog vándorolni. Az ismerettségi körömben tömegével vannak elvándorlók, mert úgy látták, hogy havi 80-100 ezerből hosszútávon semmi biztos nem várja őket itthon. Ha azt mondjuk, hogy apuka havi 100-110et megkeres napi 9-10 munkaórával, anyuka meg otthon van a kisdeddel havi 38-ért..... már nem is olyan jó fizetés ugye? Nem várható el így a hosszútávú lelkesedés egyik oldalról sem. De a kezdő orvosok 95 ezres nettója se semmi. Egyik sincs megbecsülve, de a gyári munkás se, aki havi 58-ért robotol. Gyermeket tisztes körülmények között, megfelelő ellátással ilyen anyagi terhek mellett nem lehet korrekten bevállalni szerintem. Mert előbb utóbb meglesz valahol a böjtje. Mint fentebb mondtam hiányzik a kölcsönös tisztelet egymás munkája iránt mint szellemi, mint fizikai szinten.

Ti miként tapasztaljátok ezeket a dolgokat magatok körül?