JOGÁSZ legyek vagy NE legyek?

Na jó, nem találom, gyorsan leírom akkor a véleményemet.

Egyrészt nagyon nem mindegy, hol végzed, és az sem, hogy mennyire érdekel. Mert ha csak egy "presztizsszakma" kell, akkor nem fogod bírni. Kemény betonfeneked legyen hozzá, és minél jobb eredményekre törekedj, nem elég csak "átcsúszni" a vizsgákon - hisz nem mindegy, milyen minősítés szerepel majd a diplomádban.

Ugyebár a jogász kifejezés elég átfogó, tulajdonképpen aki jogász, az lehet később ügyvéd, ügyész, bíró, jegyző, jogtanácsos.

A jogászképzésről bővebben itt: [link]

Én munkajoggal foglalkozom, munkaügyi központban dolgozom, és hidd el, nem állnak sorban a jogi végzettségű emberek az álláskeresési járadékért. Csak olyanok véleményére adj, akiknek valóban van rálátása a dolgokra, mert sokan csak azt szajkózzák, amit mindenki más is fúj, mert miért ne lenne igaz.

Szia!

Egy őszinte, saját történet.

2008-ban érettségiztem, tehát két éve kellett felvételiznem. Ugyanez a dilemmám volt: érdekelt a jog, de mindenki ellene beszélt, nehéz lesz elhelyezkedni, csak protekcióval megy, stb. Győztek, gazdasági egyetemre mentem.

Az elején még elvoltam, jó volt a társaság, ment is, mert matekból is jó voltam, de aztán hétről-hétre jobban utáltam az egészet, egyre kevésbé érdekelt, amit tanítottak, és az első félév végére egyértelműen tudtam: nem tudnék egy életet (oké, 40-45 évet) ezzel tölteni, sőt, további 4 évet sem kívánok.

Újrajelentkeztem, most már jogásznak tanulok az ELTE-n. Körülbelül négyszer többet kell tanulni, mint a régi egyetememen tanultam, sokkal megterhelőbb, sokkal kevesebb szabadidőm van, de nem bántam meg. Ugyan elveszítettem egy évet, de már tudom, mit akarok, és megtanultam a leckét.

Ha tényleg ez érdekel, akkor vágj bele.