Lehet orvos valaki így?

Persze lehet orvos.

Az eskü inkább morális dolog az élet szentesége stb. De a legtöbben a saját életükért felelősek. Azaz ha egy orvos öngyilkos akar lenni akkor csinalja otthon.

Amúgy nézdmeg az onkologusokat a90% masszív alkesz,az is lassú önygyilkosság!

Engem csak az érdekelne, hogy viselné egy valós ember sikertelen újraélesztését vagy az egyéb szakmai kudarcokat lelkileg.

Mert oké, mondjuk egy szemésznek nem feltétlen kell ezekkel foglalkozni és a legnagyobb dolog amit elcseszhet egy rossz szemcsepp felírás. De a legtöbb orvosi specializálódásnál valós emberek élete múlik rajta. Egy kicsit több gyógyszer, félrediagmosztizálja stb. Konkrétan minden nap kockáztat egy börtönbe menetelt. Plusz hatalmas a nyomás fizikailag is. Éjszakázni, járó betegeket ellátni, 12 órázás stb.

Én is úgy tudom, hogy jogilag nincs akadálya a dolognak. De tény, hogy az orvos szakma elég stresszes, mások élete múlik rajtad, és előfordulhat, hogy elveszítesz egy beteget és utána úgy érzed, a te hibád volt. Hogy tényleg az volt-e, az mellékes, az érzés ugyanaz. Erősen fontolja meg a barátod, hogy ezzel tudna-e együtt élni. (Én konkrétan ezért nem mentem orvosira.)

Illetve amit az előttem szólók még nem említettek: az orvosi egyetem elég nehéz. Az egyetem és a középiskola amúgy is ég és föld, de orvosin különösen sokat kell tanulni már az elejétől. Nagyon sok jó képességű, intelligens diák jár úgy, hogy a középiskolai teljesítményük alapján nagyon elbízzák magukat, aztán az egyetem pofonvágja őket lelkileg, mert nincsenek hozzászokva a kudarchoz és nehézségekhez. (Engem is eléggé megviselt, amikor életemben először buktam meg egy tárgyból.)

Így én is csak azt tudom mondani, hogy szedje magát rendbe lelkileg, járjon pszichiáterhez vagy pszichológushoz vagy akárkihez akire szüksége van, mert ha valaki kihagy egy vagy két évet egyetem előtt, az nem tragédia egyáltalán. Ha viszont orvosi ismeretek birtokában sikeresen megöli magát, az már igen. Nem dől össze a világ, ha valaki két évvel később szerez diplomát, mint a volt osztálytársai.

Ha pedig úgy arra jut, hogy az orvos szakma nem neki való, akkor még mindig választhat más könnyebb szakot, ami kevésbé stresszes munkával jár végzés után. (De ugyanúgy kapcsolódik a biológiához, hogy a középiskolai tanulmányok se menjenek kárba.) Én is így lettem biológus/biotechnológus. (Azzal a különbséggel, hogy én soha nem akartam orvos lenni, mert szerencsémre már gimisként tudtam, hogy nem nekem való.)

Jogilag nincs akadálya. De ha a jelenlegi (de nem ismert helyzetben) öngyikosággal probálkozik,akkor az orvosin milesz vele?

Ott gyanithatóan nem egyzser lesz problémája. Egy tanfolyamon mondta nekünk az egyik oktató,hogy ne szegje kedvünket az 1es dolgozat,rengeteg karót beszedünk majd.

Nála meddig tart a lendület az elszántság?

Mielőtt üújra probálkozik,és sikerrele jár.