Szerintetek most mitévő legyek??

Nos, rólam matek-biosz szakon másodéves vagyok osztatlan tanárin.

Őszintén eredetileg amilyen szakpárra szerettem volna menni az nem indult, így a biosz mellé nagyon gyorsan kellett valamit választani....és igen a matek lett az.

Közép-és általános iskolában a jobbak közé tartoztam és az érettségim is nagyon jó lett, illetve jártam emelt matekra...csak mindez egy kisvároska gimnáziumában, ahol nos...nem mindenki megy egyetemre-amivel nincs is baj-csak nem olyan az oktatás, mint egy nagyváros gimnáziumában. Szóval éritek....bekerülve a sok zseni és matektagozatról érkező közé, szó szerint hülyének érzem magam, illetve nem találom a helyem. (Még 2 év után sem...)

Az egyetem első féléve, a kezdetek nehézségét leszámítva jól sikerült, nagyon jó átlagom lett. Majd a második félév is hasonlóan.... De a harmadik és negyedik félév valahogyan más (vagyis a második évem).

Egyrészt volt 2 komolyabb betegségem is, egy családtagom halála...stb. Mindez azért testileg és mentálisan is nagyon megviselt és még most is megvisel, hiszen az egyik betegségem még mindig tart és a gyászon sem vagyok még túl. És ezek a tényezők igencsak a motiváció ,,ellenszerei" tudnak lenni, amikor tudom, hogy rengeteg lenne a tennivaló, de képtelen vagyok hozzáállni.(Mivel ha nem csinálom = nincs hiba elv működik nálam, ami tudom, hogy nagyon rossz) Illetve azt is megfigyeltem magamon, hogy akaratlanul is, de kerülöm az olyan szituációkat, amelyek ,,csalódást" okoznak (szintén kerülés = nincs hibázási lehetőség). Szóval bekapcsolt egy védekező mechanizmus, ami a halogatást idézi elő... és az éppen nem a tanulás jó barátja, főleg úgy ha el is vagyok maradva matekból.

Nagyon maximalista voltam, de az egyetemen megtanultam, hogy néha jó a kettes is, bár nem az a célom :).

Szóval a biológia része az érdekel és jól is megy. De a matek az egyre nehezebben és egyre több kudarc ér belőle (amitől én rettegek, mint kiderült), ami egyre elveszi a kedvem az egésztől. És amikor már eldöntöm, hogy nekem ez már sok és otthagyom, akkor mindig történik valami; például egy reménytelennek tűnő vizsga sikerül. De tudom, hogy ez nem lesz mindig így.

Szóval mit kellene tennem? Maradni és keményen tanulni és kitartani, hátha sikerül? Szakot váltani a tanárin belül? Esetleg még a tanáriról is elmenni?

- Ha kitartok (jelen pillanatban ezt érzem megoldásnak), akkor abban benne lehet az is, hogy mi lesz, ha a matek miatt kibukok és fizethetek vissza mindent (Ez tudom csak akkor, ha nem szerzek diplomát.) vagy a kibukás után mehetek másik szakra minél rövidebb képzési idővel, hogy minél kevesebbet keljen fizetnem.

- Vagy a tanárin belül szakot váltok, nos ezzel az a baj, hogy én még az úgynevezett régi rendszerben tanulok, és az évfolyam amelyben vagyok az az utolsó abban a rendszerben, ami még 6 év képzés után mesterdiplomát ad. Az új képzés már nem ilyen...ott nos, sokkal több év kell bármihez is.... Szóval abba a rendszerbe SEMMIKÉPP nem akarok átkerülni.

- De ha a legrosszabb bekövetkezne és a matek miatt végleg kibukok, akkor tényleg egy rossz rendszer miatt adjam fel azt amit szeretnék majd csinálni??? Ez nagyon nem jó így...

Szóval kicsit kérlek képzeljétek magatokat a helyembe és írjátok meg, hogy TI mit tennétek az én helyemben? Bármilyen tippnek/tanácsnak/tapasztalatnak nagyon örülnék!

/Ahogy említettem fentebb, én harcolok ameddig tudok, csak mi lesz, ha.../