Szerintetek meg lehet tanulni írni vagy tehetség kell hozzá?

Valamilyen szinten meg lehet tanulni. Sosem lesz belőled iskolai tananyag vagy emlékezetes író, de ha komolyan veszed a tanulást és tényleg AKAROD csinálni, akkor rengeteget fejleszthetnek a megfelelő kurzusok - amolyan tisztességes iparosmunka lesz a végeredmény.

Aztán ki tudja, lehet még a tehetségedet is megtalálod. :)

Egyébként az írói véna is kevés lenne önmagában, ahhoz is kell a tanulás, önfejlesztés, hogy érjen is valamit.

Persze, hogy meglehet :) Lackfi János még írt is erről egy könyvet, azt hiszem valami Kreatív írás a címe. Cska ez is ugyanolyan hobbi/szakma, mint a többi: gyakorloni kell, a nélkül nem megy.

Csak sajnos ugye az írás nehéz, ha nincs ihlete az embernek. Én 16 éves koromig sokat írtam, aztán valahogy mindig írói válsággal kerültem szembe. Néha viszont tökre megjott az ihlet és akkor irtam 1-1 verset, novellát. Ahhoz hogy ebből legyen valami, rá kéne feküdni a dologra. Perpill naplót írok elég gyakran, aztán az valamilyen szinten gyakorlás. De en is azt érzem magamban hogy amúgy sokra vihetnem.

Én a tanfolyamokat hagynám, a legtöbb arra megy ,hogy lehúzza az embert. Vagy válassz ki egy olcsóbbat, ami igényesek tűnik, de szerintem ne ebbe invesztálj, inkább olvass minél többet, és próbálj minden napodba beiktatni egy kis írás gyakorlást. A legnagyobb írok is gyakoroltak - pl. Virginia Woolf.

Találj ki valami rövidke történett és ird meg három különböző módon. Látni fogod már cska abban is a fejlődét :)

Sok sikert!

A tanfolyamokkal szemben nekem is vannak kétségeim.

Ahogy írták előttem gyakorolni kell :)

Én nem kezdeném rögtön könyvvel vagy forgató könyvvel, inkább novellával.

Mindenki folyamatosan tanul, az biztos. Versben például hiába vagyok viszonylag jó, a novellaírást én is most tanulom.

Én Wattpadon írogatok, bár egy ideje nem publikáltam már, csak privátban folytattam a könyveimet. Pár éve kezdtem, egy év után visszaolvastam az első irományomat, és arra kellett rájönnöm, hogy rengeteget fejlődtem. Ki is javítottam a hibákat azonnal, mert szörnyű volt olvasni :DD

Olvass sokat (de ne wattpados könyveket, ott sajnos sokan írnak úgy, hogy életükben nem láttak igazi könyvet) és gyakorolj. Ha van ötleted vesd papírra, mutasd meg a családodnak vagy a barátaidnak, vagy ha már feljebb említettem a Wattpadot, oda is kiteheted :DD

Sok sikert!

A tehetséget nem tudod tanulással elsajátítani, de minden mást igen.

A tanfolyamok, amiket eddig láttam, számomra kétesek, nem bíznék a segítségükben. Inkább a sok olvasást ajánlanám.

,,a tehetséget nem tudod elsajátítani'' ..

Lusta emberek mottója :)

A tehetséget nagyon sokan félreértelmezik és egyedüli meghatározónak tartják, pedig számtalan példa igazolja a művészet-, pedagógia- és társasdalom tudományok történetében az ellenkezőjét.

A kezdetekben nagyon sokat számíthat, hogy valaki tehetséges és akár rendkívül sokat is számíthat benne, hogy valaki mennyire gyorsan fejlődik, vagy hogy mennyire viszi sokra. Viszont akár van/nincs tehetsége valakinek, mindenképp szüksége van tudatos, módszeres és kitartó tanulásra, képzésre. A magától elkövetett hibák helyesbítésére ahhoz, hogy ne rekedjen meg egy kezdeti tudásszinten és igazán komoly szintre tudja fejleszteni a vele született kezdeti tehetsége által biztosított tudást.

Vele született tehetségről azért nehéz beszélni, mert ismeretlen és rendkívül nehezen bizonyítható, hogy milyen tehetségből pontosan mennyi veleszületett és mennyi alakul ki különféle környezeti hatások nyomán valakinél. A magzat reagál már az anyaméhben is a külvilágból érkező ingerekre és mérhetetlen, hogy vajon az, hogy az anya zenét hallgat, történeteket olvas (akár kimondottan neki) hogyan hat a képzelőerő, történetmesélés, vagy bármilyen más képességeire.

Ugyanígy a születés utáni környezeti hatások, hogy a környezete mennyi mindent és milyen módon, választékosan mesél el neki, mennyire részletes, leíró és szemléletes válaszokat kap a minden gyerekre jellemző "de miért?" kérdésekre, vagy mi más egyéb hatására alakulhat ki valakiben valamilyen képesség. Szóval vele született tehetség helyett nevezzük inkább induló tehetségnek, amivel az iskolai képzések nélkül rendelkezik valaki.

(Ezen a ponton már az is nagy kérdés, hogy vajon induló tehetségnek tekinthető-e, hogy már az általános iskolába beiratkozáskor is ismeri egy gyerek a betűket, míg a többiek csak az első osztályban tanulják meg, vagy csak a családban/óvodában a többieknél korábban összeszedett tudásnak, vagyis másoknál előbb megkezdett iskolai tanulmánynak tekinthető?)

Akinek komolyabb induló tehetsége van, az formális tanulás nélkül jobbnak tűnhet másoknál, akár egy darabig azoknál is, akik iskolában, képzésen tanulják, ami neki magától is jól megy. Egy ponton túl viszont már nem tud csak erre a tehetségre alapozva eljutni. Ha tanul valaki a tehetségére, akkor könnyebben, gyorsabban fejlődhet másoknál és a tanulást, fejlődést módszeresen támogatva akár másoknál sosem látott fejlődésre lehet képes.

Ha viszont valaki csak az induló tehetségéből akar megélni és a fejlődésére egyáltalán nem fordít energiát, nem tanul, nem fejleszti a tudását, az nagyon könnyen elkényelmesedhet és megrekedhet egy szinten, ahonnan egyre nehezebbé válik tovább lépnie. Így mindenki más, aki szorgalmas és kitartóan tanul, akár nála kevesebb induló tehetséggel kezdve is sokkal messzebb eljuthat.

Itt fontos azt is megjegyezni, hogy a gyakorlást is nagyon sokan félreértelmezik. "Gyakorlás teszi a mestert", tartja a mondás, csakhogy a gyakorlás nem mesterré tesz, hanem állandósítja a gyakorolt dolgot. Ha rosszul tudod és hibásan csinálod, akkor a hibás kivitelezést fogja állandósítani a gyakorlás. Mesterré az tesz, ha van melletted hozzáértő tanár, aki ki tudja javítani, ha valamit hibásan csinálsz és utána a helyes kivitelezést gyakorlod be. Ezért fontos a gyakorlás folyamatos, vagy legalább rendszeres szakmai felügyelete, mert az önképzéssel nagyon könnyű egy tévúton elindulni, ami akár végzetes hibákhoz is vezethet. Pl. bizonyos hibákat kellően alaposan begyakorolva akár sokkal tovább is tarthat kijavítani, mint amennyi idő alatt teljesen berögzültek.

Ahogy korábban írtam, az is fontos, hogy ne csak gyakorolj a gyakorlás kedvéért, hanem hogy legyen hozzáértő tanár melletted, aki képes a hibákat javítani. Ez különösen a nyelvi helyességre, helyesírásra, stillisztikára igaz és leginkább a folyamat elején nagyon fontos. Egy ponton túl már nem biztos, hogy egy átlagos magyar tanár elég hozzá - de még mindig inkább magyar tanár legyen, mint matektanár vagy gépész.

Ahogy a mondás tartja, az írás mindig az olvasással kezdődik. Olvass sokat, hogy megismerd mások hogyan írnak, hogyan gondolkoznak, hogyan építik fel a történeteiket és a gondolataikat. Érdemes elemzéseket is olvasni arról, hogy mások írásairól ki mit gondol, hogyan fejtik vissza ezeket az írásokat.

Az is fontos, hogy sokat gyakorolj és hogy az írásaidról visszajelzéseket szerezz, meg hogy azokat megtanuld a helyén kezelni. Nem biztos, hogy az a szempont, hogy valakinek tetszik vagy nem, mert a tetszés lehet szubjektív. Attól, hogy 1-1 embernek nem tetszik valami, nagyon sok másiknak még tetszhet és nem biztos, hogy azoknak kell meghatározniuk, hogy mit és hogyan írsz, akiknek egyik vagy másik írásod épp nem tetszik. Nem biztos, hogy nekik kell megfelelned. Az a fontos, hogy amit és ahogyan írsz, az mit vált ki másokból.

Azt is fontos észben tartani, hogy egy területen jónak lenni még nem feltétlenül elég a sikerhez. Pl. Attól, hogy valaki akár kivételesen jól is ír, még nem biztos, hogy el is fogják ismerni az írásait és még akár, ha el is ismerik a tehetségét, akkor sem biztos, hogy meg fog tudni élni belőle. A szakmai minőség, a szakmai elismertség és az anyagi megtérülés minimum három külön terület, de ennél akár sokkal több aspektusa is lehet a sikerességnek.

Ahhoz, hogy meg is tudj élni és karriert tudj építeni valamilyen tudásból, általában magán a szakmai hozzáértésen kívül szükséges az a tudás, ami arról szól, hogyan lehet a szaktudásoddal karriert építeni és anyagi sikert kovácsolni belőle. Ezek pedig egyáltalán nem feltétlenül képezik szerves részét a szakmai tudásnak.

Ahhoz, hogy az írásból meg is tudj élni, minimum valamennyire értened kell az üzlethez, tárgyalási technikákhoz, marketinghez, ismerned kell a könyvkiadás üzleti oldalát, működését, stb. Szerencsére mára már ennek is van szakirodalma, elég régóta dokumentálják, hogy mi hogyan és mennyire működik. De ha csak az írás tudományára koncentrálsz, akkor előbb-utóbb könnyű belefutni abba, hogy hiába tanultál meg írni, ha nem sikerül azt is megtanulnod, hogy az írásaidból hogyan tudsz megélni.

#9 Nem írtam egyetlen szót sem bármilyen kurzusról. Azt írtam, hogy a hozzáértő terelgetés fontos. Ez lehet egy jó magyar tanár, egy jó szerkesztő az iskola újságnál, egy irodalmi szakkör, sok minden lehet, de célszerű, hogy olyan legyen, aki nálad jobban ért hozzá, de elengedhetetlen, hogy külső szemlélő legyen és elfogulatlan a munkáddal szemben, vagyis ne dicsérjen ok nélkül és merjen kritizálni, korrigálni, ha szükséges.

"az ismert írók többsége" szerintem egyáltalán nem vizsgálható, mert egy azonosíthatatlan massza. Egy-egy konkrét író életrajza elég jól vizsgálható, hogy ki milyen képzéseken vett részt, ki hogyan fejlesztette a képességeit és kikkel hogyan dolgoztak műhelymunkában, stb.

Szerintem a többségük életében fogsz találni olyan iskolai és/vagy szakmai tanulmányokat, amik hozzájárultak az írói munkásságuk kialakulásához. Ezek nyilván a legtöbb esetben nem kurzusok lesznek, de tanárok, tanítók, mesterek, szaktársak nagyon is.

Persze fogsz találni szép számmal olyat is, aki nem képezte magát. Sőt olyat is, aki akár még írni sem tudott, mert tollba mondta valakinek a történeteit, vagy egyenesen csak vázolta a gondolatait és szellemíró írta meg helyette. Ahogy olyanokat is találsz bőven, akik csak egy alapot írtak és a szerkesztők csináltak belőle könyvet.