Jogászként mérnökinformatika, ti hogy látjátok ezt?

Sziasztok!

Kb 2 éve toltam végig a Jogász képzést, úgy hogy 1 félévet sem csúsztam, sőt, Cum Laude diplomám is lett.

Sajnos ezután ért engem a nekifutásból tökön rúgás, hogy bizony nem hiába érvelték az emelt érettségi követelményt a jogász szakra azzal, hogy "túlkeresett szakma" és bizony túlképzés van, mert bizony egyáltalán nem tudok elhelyezkedni a munkámban már 2 éve.

Nem mennék a fővárosba, és itt a vidéki környezetben, az egész megyében, sőt a szomszéd megyékben sincs meghirdetve egy jogász állás sem. Egyedül a közig áll rendelkezésre, viszont ott a bruttó 300 nem túl csábító ajánlat. Más helyre dolgozni sem nagyon lehet elkerülni itt, mert egy egyszerűbb (a közignél mégis jobban fizető) irodai munkához meg túlképzettnek tartanak.

Ezért úgy gondoltam hagyom én az egészet a fenébe.

Őszintén nem is érzem úgy, hogy nekem ez lenne az utam. Fiatalként beleugrottam, végigvittem mert feladni mégse akartam, most pedig nézek ki a fejemből, hogy nem lehet vele elhelyezkedni sehogyan sem.

Egyébként meg...

Gyerekkorom óta nagyon érdekelnek a számítógépek, programtervező informatikusok rokonjaimnak állítom majd rakom össze, tartom rendben a gépét, már több éve hobbi szinten programozok. (házi szerót csinálgatok, SQL fájlokban állítom össze bele a dolgokat, ilyesmi).

Érdeklődésem a gépek felé gyerekkorom óta megvan, kb 12 voltam amikor elkészítettem az első saját weboldalamat szarrá javascriptelve az egészet, amiket én írtam meg. Azok voltak még csak a jó idők!

Tehát én ilyen vérkocka vagyok aki bármit elintéz egy géppel 2 perc alatt gyerekkora óta.

És hát gondolhatjátok milyen érzés az, hogy szar szakmával, életúttal, 0 megélhetési lehetőséggel jönnek hozzám rendszerint a programtervező egyetemet végzett rokonok, hogy segítsek már a gépükkel... Meg a nettel.. Meg a hardwarekkel.. Mintha a szakácsnak mutatnám meg hogy melyik a villa...

Kicsit nyílt az ér a kezemen mindig is emiatt.

Hogy miért mentem ilyen beállítottsággal jogásznak?

Ezen én már ezerszer gondolkodtam, és arra jutottam, hogy nem akartam a tesóm útját járni. (az egyik programtervező infós rokon) Valami ilyen idióta makacs elhatározás volt bennem még annó fiatal fejjel..

Most viszont úgy gondoltam, hogy 2023-as jelentkezéssel nekifutnék ennek a mérnökinfós dolognak. Egyetemen volt egy haverom aki ezt végezte, sajnos már nem tartjuk a kapcsolatot. Ezért nagyjából tisztában vagyok vele milyen tárgyak vannak, kb mi ez az egész.

Levelezőn végezném, mert család mellett nem engedhetném meg magamnak hogy 3,5 (valóságban kb 5 év lesz szerintem) kiessek a pénzkeresésből.

27 éves vagyok, 2023-ban 28 leszek. Ha 5 évig is senyvedek ezzel a mérnökinfóskodással is kb 33 leszek mire végzek, szerintem az még annyira azért nem öreg, nem túl késő a váltáshoz (remélem).

Egyébként matekból elég gyenge voltam középsuliban. (Köszönhető a matektanáromnak, aki 10/9 órán bejött, tipmixezett, elhülyéskedett a diákokkal, megbeszélte az életét, matekozott 5 percet, adott egy rakás házit és elköszönt) Az érettségim emiatt 3-as lett, középszinten.

Ezt a tanárt egyébként pont azután rúgták ki a suliból hogy otthagytam a sulit. Viszont az egész osztályból a legokosabb gyerek is 4es volt annál az állatnál.

Azt tudom hogy ide kell a matek de mint a qva élet.

Ezért úgy gondoltam magántanárral talán túlélhető lehet a dolog. Nem tudom a tanárok mennyi figyelmet és időt fordítanak arra, hogy a matekot a diákok megértsék, főleg így levelezőn.

Nos, akkor elérkeztünk a kérdéshez.

Szerintetek a fent leírtak alapján mennyi eséllyel futnék neki egy ilyen levelezős mérnökinfós dolognak?