Az normális, hogy már most nem vagyok jól az érettségi miatt?

Érthető, hogy most izgulsz, és az is, hogy ennyire hatalmas dolognak fogod fel az érettségit, de utólag egy kis semmiség lesz, amit ráadásul bármikor meg lehet ismételni. Az eddigi eredményed és a jegyeid alapján szorgalmasnak és jó képességűnek tűnsz. Gondolj bele, hogy (már bocsánat, de) tök hülyék is meg tudják írni tűrhetőre az érettségit. Akkor pont neked miért ne sikerülne jó eredményt elérni?

És ha elsőre nem vesznek fel, akkor mi van? Rengeteg ember jár így (főleg orvosi esetében; a tárgyak alapján gondolom, hogy ez a cél), kihagynak egy évet, tanulnak, nyelvvizsgáznak, akármi, aztán következő évben újra próbálják. Szerinted ettől később kevésbé lesznek sikeresek? A fenéket.

Úgyhogy nyugi! Tudom, könnyű ezt mondani, de tényleg tök egyszerűnek fogod tartani utólag az érettségit. Nézd meg a korábbi évek feladatsorait, gyakorolj, figyelj órán, de nem kell belepusztulni. Hajrá! :)

Szia! Az eddigi eredményeid alapján (97%-os angol emelt, kitűnő bizonyítvány) nagyon ügyes vagy, biztos vagyok benne, hogy menni fog az érettségi is, de ha ne adj isten mégsem lenne elég pontod, ne aggódj, nem dől össze a világ. Sokan, akik olyan szakra jelentkeznek, ahová magas a ponthatár, a következő évben újrapróbálják. Én is tudok nem egy ilyen esetről, akik ma már végzett orvosok, jogászok, pszichológusok, csak elsőre nem sikerült nekik a magas ponthatár miatt.

Elhiszem, hogy az érettségi nagyon vészesnek tűnik, nekem is annak tűnt, szerintem majdnem mindenkinek és hülyeségnek hangzik, amikor az idősebbek azt mondják, hogy semmiség és nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de hidd el, visszatekintve te is így fogsz majd érezni. Tanulj rendesen, kezdd el időben a felkészülést az emeltekre is (mondjuk téli szünet tájékán vagy utána, de gondolom faktos is vagy), oldj meg sok korábbi feladatsort, hozd ki a tőled telhetőt, és biztosan sikerülni fog. Nálam úgy volt, hogy az első nap totál izgultam, utána második naptól már halál lazán mentem be az írásbelikre, mintha csak dolgozatot írnánk.

Érettségi miatt idegeskedni, stresszelni?

- Az iskolának nem a boldog és kiegyensúlyozott, sikeres életre kellene felkészítenie?

- Az iskolában már létező tantárgy a lelkigyakorlat és szokások tantárgy?

- Az iskolában már létező tantárgy a tanulásmódszertan?

- Az iskolában már létező tantárgy a gondolkodásmódszertan?

- Az iskolában már létező tantárgy a kérdezés tudománya?

- Az iskolában már létező tantárgy az intelligencia fejlesztés, hogy könnyedén vedd az akadályokat?

Vagy az ostoba pedagógus, oktatáspolitika (nem is létező) még mindig le van maradva 100 évvel?

Miért kell mindenből kitűnőnek lenni, mikor a tananyag nagy része használhatatlan az életben, illetve a továbbtanulás miatt a biológia és a kémia a legfontosabb neked.

Ajánlom biológiából:

- bioszféra.com

- Fazekas György – Szerényi Gábor: Biológia I–II.

+ Előző évek érettségi feladatainak megoldása, ellenőrizve a javítókulcs szerint.

Kémiából ajánlom:

Villányi Attila: Kémia I-III.

Villányi Attila: Kémia összefoglaló középiskolásoknak

[link]

[link]

[link]

[link]

+ Előző évek érettségi feladatainak a megoldása, ellenőrizve a javítókulcs szerint.

Sok sikert kívánok!

Nem, nem normális. Az évvégi eredményeid és az előrehozott érettségid eredménye (amihez gratulálok!) alapján értelmes és szorgalmas vagy, úgyhogy az érettségi is menni fog. Viszont az ilyen fokú teljesítményszorongás rossz hatással van egyrészt az eredményeidre, másrészt pedig a mentális és fizikai egészségedre. Én azt javaslom, keress fel egy pszichológust (akár az iskolapszichológust)! Ő tud segíteni abban, hogy feloldódjon a benned lévő görcs, és felszabadultabban, nyugodtabban állj hozzá az érettségihez!

A biosz-kémia alapján arra tippelnék, hogy orvosira készülsz. Na, ott nem csak ötöseid lesznek, sőt, jó eséllyel előfordul az is, hogy első alkalommal megbuksz egy vizsgán. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne belőled jó orvos (igen, a legjobbak közül is sokan elhasaltak egy-egy vizsgán), de úgy érzem, a jelenlegi hozzáállásoddal te tragédiaként élnéd meg. Ezért is lenne érdemes már most segítséget kérni, hogy ne gyomorfekéllyel végezd el az egyetemet!

Természetesen normális, hogy a figyelmedet ez foglalja le. Ez lesz az eddigi legnagyobb próbatételed, világos, hogy izgulsz miatta.

Viszont ahogy már az előttem szólók is jelezték, egy igazán penge eredményed volt emelt angolon, így láthatod azt, hogy igazán jól tudsz teljesíteni stresszhelyzetben. Ezt tartsd szem előtt!

A családot pedig próbáld meg kizárni ebből az egyenletből. Feltételezem megvannak a céljaid, ne zökkentsen ki ez. Gondolom a többi tárgyból is így fogsz felkészülni, mint az angolra.

Sok sikert!

Négy évet jártam gimibe, ebből minimum kettő depresszióval telt, utolsó évesként ez olyan szintű lett az érettségi miatt/minden tanár azt ordította az osztálynak, hogy mindenki meg fog bukni, mindenki idióta, hülye, stb/, hogy nem ettem, nem aludtam, csak idegeskedtem egésznap, és kész. Fogytam, gyakran sírtam, és arra gondoltam, hogy meg fogok bukni, és totál ciki lesz. Olyan suliba jártam, ahol kb semmit nem tanultunk. Napi 8-9 óránk volt, de abból 6-7 olyan volt, hogy bejött a tanár laptopozni, és nem tanított semmit. Emiatt inkább sokszor ellógtam, meg ilyesmi.

Az utolsó félév maga a pokol volt. Mindenkit elvadítottam magam mellől. Olyan gyűlölet, és félelem ragadott magàval a vizsgák miatt, hogy kibírhatatlan voltam. A legtöbb barátom kilépett végleg az életemből, a haverok ellenem fordultak, a szüleimmel a nap 24 órájában veszekedtem.

Végén eljött a nap, és meglett minden vizsga. Hülye voltam, mert elhittem a tanároknak azt, hogy meg fogok bukni. A mentális egészségem sérült ezek miatt. Totális kisebbségi komplexusom és depresszióm volt. Másfél év kellett mire kilábaltam belőle.

Tehát ezek után a tanácsom: Ne paràzz! Ha csak egy fokkal jársz normálisabb iskolába, mint én jártam, akkor simán meglesz, csak tanulj!