Gyengeelméjű vagyok, ezért nem volt nekem való az egyetem, illetve nem való nekem a tanulás?

Nagy gondban vagyok. Közigazgatás- szervező szakon diplomáztam. Mindig jó jegyeim voltak, egyetemen is. Viszont rendkívül lassan tanulok és nehéz a felfogásom. Meg vannak dolgok, amiket hiába tanulok meg, csak bemagolni tudom, mert egyszerűen nem tudom megérteni. Mondok egy példát. Egyszer lemértem, hogy 4 és fél óra alatt 9 oldalt tudtam megtanulni és értelmezni és még utána se voltam benne biztos, hogy mindent tudok. Most nagyon nehéz döntés előtt állok. Gondoltam leteszem a közigazgatási szakvizsgát, de hat könyvnyi tananyag van belőle. Minden könyv 150 oldal. De azt se tudja senki megmondani, hogy van-e értelme letenni ezt a vizsgát, mert lehet, hogy majd jó lesz előmenetelnél vagy állásinterjún, de elvileg ma már nincs nagy jelentősége, ezért sem kötelező. Önkormányzatoknál viszont az előrelépéshez kell továbbra is, és talán még kötelező is. Más helyen viszont elvileg csak vezetőknek kötelező és azt se tudom alkalmas lennék-e vezetőnek. Azt hittem nincs semmi tétje a dolognak, de tanulmányi pontnak számít a szakvizsga. 30 pont. És nekem 128 pont kell 4 éves ciklusban gyűjteni és ha nincs meg, akkor úgy tudom kirúgnak. Jól tudom? Van egy csomó könnyű e-learning, biztos, hogy jó ötlet szakvizsgáznom? Ha nem sikerül a négy éves ciklusban egyszer sem, akkor kirúgnak? Vagy lehet felvenni a biztonság kedvéért még plusz 30 pontnyi tananyagot a szakvizsgán kívül? De akkor meg abba őrülnék bele, hogy túl sok mindent vettem fel. Ördögi kör. Lényeg az, hogy ugyanazt érzem, mint egyetemen. Rengeteg tananyag, én meg rohadt feszült vagyok tőle, mert tudom, hogy rohadtul magolós és nagyon nehezen megy nekem. Gondoljatok bele, hogyha 9 oldalt 4,5 óra alatt sikerül megtanulnom, akkor 6*150 oldallal plusz 6*100 oldalnyi ppt-vel hogy boldogulnék? Hozzá kell tennem azt, hogy egyetem óta valószínűleg még inkább gyengébben menne a tanulás, mert eluralkodott rajtam a kényszerbetegség, ami egyetemen kezdődött és valószínűleg nagyban közrejátszott az, hogy rengeteg kellett tanulni és nehezen ment, hiába voltak jó jegyeim. Azért voltak jó jegyeim, mert annyira féltem, hogy megbukok és vissza kell fizetnem az állami támogatást, hogy rengeteget magoltam. Mást nem csináltam, csak tanultam egész egyetem alatt, meg paráztam folyton az anyagtól. Jól érzem, hogy egy ilyen embernek nem való a tanulás, aki ilyen lassan halad és nagyon feszült tőle? Hagyjam inkább a szakvizsgát az állapotomban? Hozzá kell tegyem, hogy a kényszerességem a tanulásban is megjelent, kényszeresen magoltam. Ez is lassított. Aránylag elég jól vagyok, amióta gyógyszert szedek, viszont félek, ha belevágok a szakvizsgába, akkor visszaesek és rosszul leszek. Nem bírom az olyan dolgokat, aminek tétje van. Kicsinál teljesen idegileg. Egyébként tisztasági, ellenőrzési, rendezgetési kényszerem van.