Menni vagy maradni (pedagógia) (Lent!)?

Felvetődött bennem a kérdés, hogy a jelenlegi helyzetben (amikor állami szférában igencsak vacakul keresnek a pedagógusok és a vállalkozói lét is egyre bizonytalanabb) megéri-e logopédusként keresni a kenyeremet? (A logopédia a gyógypedagógia egyik szakiránya. Nem könnyű bejutni, mert ha elérte a diák az egyetem pontszámát, akkor még egy komoly írásbeli és szóbeli alkalmassági vizsgán is át kell esni, hogy felvegyék a szakra.) Kell néhány év állami szférában szerzett tapasztalat (és számos önköltségen elvégzett tanfolyam), hogy minőségi munkát lehessen végezni, valamint illik legalább Pedagógus 1. kategóriába minősülni (ez a pedagógus életpályamodell része és állami alkalmazottként (köznevelésben, közoktatásban mindenkire nézve kötelező)). Nagyjából ezután már nyugodt szívvel lehet magánban is dolgozni. Egyébként a logopédus ismerőseim többsége teljes állásban dolgozik valahol állami alkalmazottként és mellette magánban is vállal órákat (én is így teszek).

Ami miatt mostanság gondolkodóba estem, az egyrészt az állami szférában dolgozó pedagógusok bére, a szívatós és nevetségesen túlbonyolított életpályamodell (ahol kb. alig van fizunövekedés), a sok adminisztráció, az egyre neveletlenebb gyerekek és a furcsa, nemtörődöm szülők. Mindezek mellett pozitívumai is vannak a szakmának (mint minden szakma esetében) a gyermekek világa (az ovisok, az általános iskolások és a gimisek korosztályának is megvannak a pozitívumai, aranyosak, jó fejek, egyéniségek), akad még egy-két együttműködő szülő is, ha az ember jó munkahelyet talál, akkor számos hasonlóan gyerekcentrikus, jóakaratú kollégával dolgozhat együtt, jó tudni, hogy a munka által fejlődnek a gyermekek, tehát értékteremtő; valamint magánban is jól lehet vele keresni. A magános részhez hozzátenném, hogy az is idő, amíg megtartom az órát (30 perc, 45 perc) és a megtartandó órákra is készülni kell (kora délutánig főállás, utána délutántól 5-ig, 6-ig magánórák, majd utána, este órákra való készülés és hopp, alig volt magánélet).

Őszintén szólva hatalmas dilemmában vagyok, mert nem tudom mi tévő legyek? (Kórházban nem szeretnék dolgozni.) Még nem késő váltani, mert fiatal vagyok, de közel 10 éves múlttal, tapasztalattal, munkával sajnálnám feladni. Viszont elegem is van, mert ha jól szeretnék keresni, akkor a napi, munkával töltött idő simán 10-11 óra (és mellette rendes, kiegyensúlyozott magánélet is jó lenne).

MSc diplomával, B2-es aktív angol nyelvtudással mi máshoz foghatnék? Gondolkodtam a versenyszférán is (SSC, titkárnő vagy valami humános, amire cégen belül betanítanak)? Mit javasolnátok? Mit tennétek a helyemben?