34 évesen nappali képzés?

"A levelező nem igazán játszik pszichológia szakon."

Mármint neked? mert van levelezőn pszichológia:

[link]

[link]

Ez a két hely van ahol van állami, mondjuk jó magas a tavalyi ponthatár.

[link]

Nem késő meg nem ciki, csak nem teljesen értem a koncepciót.

Én pszichológia szakon szereztem az első diplomám, de nem lettem pszichológus (nem is akartam, viszont én is kutatásban helyezkedzem el utána, csak elemzői oldalon, a kérdés szempontjából igazából nem fontos annyira). Ez alapján van azért rálátásom arra a szakmára is.

Ha pszichológus akarsz lenni és azért akarod tanulni a szakot, számolj rá egész nyugodtan 6-10 évet, mire az leszel. Főleg a kutatás... Az egyetemet nem késő elkezdeni 32 évesen, de azt is mérlegeld, hogy sok idő és mégtöbb pénz, mire értékelhető és keresőképes szakember lesz belőled. Az első kb 10 évben valószínűleg vissza fogod sírni a korábbi munkaköröd fizetését. Okkal feküdtem rá az alapszak után a matematikai oldalra és a programozásra, sokkal több a lehetőség így az iparban, ha az ember ragaszkodik a kutatáshoz. Pszichológusként 80%-ban állami szférában működik a kutatás idehaza, technikai oldal nélkül. Egy ideig próbálkoztam akadémiai pályán maradni, mert jó lett volna tanítani, aztán mikor az egyik volt oktatóm megkérdeztem, hogy köztünk szólva miért nem én kaptam az állást, holott minden szempontból megfeleltem és még technikai oldalról is van magabiztos tudásom (szimuláció, számítógépes kísérlettervezés, EEG jelek digitális feldolgozása, komplex elemzések), ő pedig azt mondta, hogy túl magasnak tartották a 150 ezres bérigényem. Mert erre ők akkor 6 éve 110 ezret szántak. Hát pasztmek.

A másik, hogy mellette dolgozni szinte csak zsebpénzre lesz elég. Humán szak, de azért nem könnyű, ráadásul mocsoksok a vizsga és az óra is. Nekem kb 10-14 vizsgám volt félévben, abban a hónapban ha akartam, sem tudtam volna dolgozni. Egyébként 20-25 órát tudtam azért...

Szóval, azért erre anyagilag rendesen fel kell készülni. Nemcsak abból a szempontból, hogy hogyan tartod el magad közben, hanem mert sajnos kell fektetni a karrierépítésedbe is. Mert ha kutatni akarsz, ahhoz bizony doktorálni kell előbb vagy utóbb, ami szintén nem fog menni főállás mellett valószínűleg. Az ösztöndíj meg karcsú a doktori képzés alatt (ha egyáltalán bekerülsz ösztöndíjasra)...

Ha nem szeretnél a szakmában dolgozni, csak a meglévő tudásod színesítésére használnád akkor viszont a világ legnagyobb hülyeségének tartom, hogy nappalira menj.

Nekem volt (más szakon) azt hiszem pont 34 éves csoporttársam, bár max 25-nek nézett ki. :) Nagyon jól ment neki a suli, kedveltük is őt, semmi hátrány nem érte a kora miatt. Sőt, másik szakon 60 éves is volt köztünk, tényleg sose késő.

Főleg, ha terveid vannak vele.

Ez viszont tényleg fontos pszichón, ha csak azért tanulnád, mert miért ne, vagy szimplán érdekel, akkor gondolkodj el rajta, hogy megéri-e. Az alapképzés ráadásul nem olyan mint amire a legtöbben számítanak, tényleg egy alapot ad a későbbiekhez.

Ha tényleg ezt szeretnéd, akkor viszont ajánlom, nappalin is tök oké lehet, de azzal számolj, hogy túl sokat dolgozni nem lehet mellette, a diákmunkás órabéreket elnézve meg nem biztos, hogy elég lenne a fizetés, mert még ha jobb is az órabér, nem tudsz annyit dolgozni hogy jól keress. Emiatt a levelezőt jobban ajánlanám, ameddig a szülők tudnak anyagilag támogatni, addig mindegy, de utána necces a nappali. Ha vannak még államis féléveid, akkor ösztöndíjat is kaphatsz esetleg, az is egy lehetőség.

A barátom pszichológián végzett, azért vagyok képben vele. :)