Nem írok felvételit, de a barátaim igen, és egy semmirekellőnek érzem magam. Hogyan javíthatnék ezen?

A nővérem a legjobb felvételit írta annak idején. Majd az érettségin is osztályelső volt. 6 évet járt az egyetemen tanárképzésre, ötös lett a diplomája. Most 172 ezer forintot keres tanárként 26 évesen.

Én nem felvételiztem, tanultam szakmát, 17 éves korom óta dolgozom. Most 20 vagyok, jelenleg 280 ezer forint a fizetésem, és most még 5 évig kapom majd a 25 év alattiak szja-mentességét, ami plusz 60 ezer havonta, vagyis lesz 340 ezres fizetésem.

Úgyhogy nem jutnak semmivel előbbre, akik felvételit írnak.

Ha éreztetik veled, hogy jobbak nálad, csak azért, mert jobb tanulók, akkor sajnálom, de nem igazi barátok. Nekem kettő legjobb barátom van, egy osztályba jártunk általánosban és középiskolában is, és hát igen, én voltam a legrosszabb tanuló a hármunk közül. De sosem éreztették velem, hogy emiatt kevesebb lennék, sőt, ha valamelyik tárgyból rosszul álltam (főleg matek), akkor kérdezgették a dolgozatok után, hogy hogy ment, segítettek a házikkal stb. Az egyik válasz a kérdésedre az lehetne, hogy lassan kizárod az ilyen embereket az életedből, mert hosszú távon még több kárt okozhatnak, ebben a korban nagyon ad az ember a barátai véleményére.

Ahogyan előttem is írták - bár eléggé sarkítva - a felvételi nem minden. 14-15 éves lehetsz, annyi minden történhet még veled! Ha nem írsz felvételit, gondolom nem gimnáziumba mész, de ez egyáltalán nem probléma, az sem való mindenkinek. Szakközépből is lehet egyetemre menni, ha szeretnél, lehet vele nagyon jó munkád, akár itthon, akár külföldön.

Maximálisan egyetértek az előzővel, ezek nem barátok. A szűkebb baráti társaságomban egy ember volt, akit középiskola után nem vettek fel a kiszemelt egyetemi szakra. Egyikünk fejében sem fordult meg emiatt lenézni vagy máshogy kezelni őt, pedig mindegyikünknek magasabb ponthatárt kellett elérnie, mint neki. De barátok vagyunk, ezt pedig nem befolyásolja, hogy milyen érettségit írt és hány pontot ért el. Végig támogattuk és motiváltuk, amikor újraérettségizett és felvételizett, hogy elérje a céljait, amikor pedig sikerült neki, akkor nagyon büszkék voltunk rá.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy muszáj ilyen-olyan egyetemi szakot végezni a boldoguláshoz, sőt. Van, aki nagyon jól jár vele, de más egy jó szakmában is boldog és ki tud teljesedni. Ez teljesen egyénfüggő. 14 évesen még azt sem tudja mindenki, hogy mi való neki, ez is rendben van. Egyre többen kezdenek bele valami nagyon másba akár 40 éves kor fölött is (egyetemen vannak ennyi idős csoporttársaim). Úgyhogy nyugodtan csináld csak, amit elterveztél, és ne hagyd, hogy néhány (bocsánat, de) idióta osztálytárs emiatt azt éreztesse veled, hogy kevesebb vagy náluk, mert ez nem igaz. Ha pedig esetleg mégsem jönnének be a terveid, akkor ne félj váltani. Sok sikert! :)