Kiknek ajánlanátok a vegyészmérnöki szakot?

#4: Bármilyen termelő magánvállalkozáshoz komoly kezdőtőke kell. A termelő vállalkozás ugyanis nem olyan, mint amikor valaki könyvelést vagy magántanítványokat vállal. Gépek és telephely is kell. Azt nem gondolhatod komolyan, hogy egy átlagos, frissen diplomázott embernek van ilyenre pár tízmilliója. S banki hiteleket sem könnyű kapni egy induló vállalkozáshoz, mert a hazai bankok úgy félnek a kockázatoktól, mint ördög a tömjénfüsttől. Tudják, hogy ha bedől a vállalkozásod, futhatnak a pénzük után, s inkább nemet mondanak, vagy jelzálog-szerű biztosítékot kérnek, s persze mellé csillagászati kamatot. Ha nem hiszel nekem, érdeklődj utána egy banknál, milyen feltételekkel adnak induló vállalkozásokhoz hitelt.

De ha sikerül is banki hitelhez jutnod, az ilyesmi irdatlanul kockázatos. Egy termelő vállalkozás simán tönkremehet akkor is, ha az alapötlet jó, pusztán azért, mert a piacon nem tud versengeni a tőkeerősebb cégekkel. Nem sikerül kiharcolni magának piaci rést, nincs elég megrendelése, s egy ponton túl nem tudja a költségeit fedezni. Egyszerűen nem lehet biztosra menni semmivel. S majd akkor 35 évesen, a bedőlt vállalkozás visszamaradt adósságterhével, végrehajtókkal a nyakadon tartsd el a családodat. Ne mondd, hogy ezt a tényleges kockázatot szívesen felvállalják az emberek.

Akkor én válaszolok a kérdésre is, mint egy 20 éves diplomával rendelkező vegyészmérnök.

Az menjen erre a pályára, akit a matematika, de főleg a kémia és a fizika érdekel. Alapvető természettudományos érdeklődése legyen, fizkémre, szerves kémiára nagyon állj rá, és nagyon nem lesz bajod a megélhetéssel. Aki egyetemi mérnöki diplomával nem tud elhelyezkedni, annak vagy nem elég a tudása vagy más, pl személyiségbeli problémái vannak.

#7: Nekem egy egyetemi végzettségű vegyész ismerősömet 40 egynéhány évesen kirúgták az állásából, teljesen önhibáján kívül. A vidéki vegyipari cég, amelynél dolgozott, leépített egy részleget, és az összes ott dolgozó munkaerőt egy csapásra mind elbocsátotta a takarítóktól kezdve a karbatartókon és laboránsokon keresztül egészen a kutató vegyészekig. Nem ajánlottak fel senkinek másik pozíciót, mindenki az utcára került. S az illető utána nem talált a lakhelyének 50 km-es körzetében a szakmájában állást. Aki már megnősült, s háza, felesége, gyereke, idősödő szülei, rokonai vannak egy városban, az nem tudja annyira könnyen azt mondani a feleségének, hogy bocs, költözzünk 150 km-el arrébb, hagyjuk itt a szüleinket, a barátainkat és a rokonainkat, a gyerekek is hagyják itt a barátaikat és az iskolájukat, te pedig add fel a munkahelyed, mert csak így tudok a szakmámban maradni. Nem is tette ezt, inkább átképezte magát kémiatanárnak, töredék fizetésért.

Ez az eset tökéletesen rávilágít a vegyész és a vegyészmérnök pálya speciális problémájára: ha valaki nem budapesti, annak az álláshely esetleges elvesztése után semmi garancia nincs arra, hogy rövid időn belül talál másikat a közelben. Egy gépész- vagy villamosmérnök egészen biztosan nem jár így, mert ezek sokkal generalistább szakmák, hiszen kis túlzással minden második termelő cégnél alkalmaznak gépész- vagy villamosmérnököket.

Most megnéztem egy hazai álláskereső portálon: a "vegyészmérnök" kulcsszóra 135 állásajánlatot dobott ki, a "gépészmérnök" kulcsszóra pedig 928-at. Ez majdnem hétszeres többlet. Azt is megnéztem, hogy tavaly szeptemberben vegyészmérnöknek 328 hallgatót vettek fel, gépészmérnöknek 1217-et. Ez viszont négyszeres többletet sem jelent. Ha a lemorzsolódásokat is figyelembe vesszük, ebből egyben az is kiderül, hogy a gépészmérnökök szinte biztosan rövid időn belül el tudnak végzés után helyezkedni. A frissen végzett vegyészmérnökök esetében ez egyáltalán nem garantált mindenkinek. Többen hoppon maradnak, akár évekre is. S ahogy az egyetemek folyamatosan túltermelést folytatnak vegyészekből és vegyészmérnökökből, egyre több és több, szakmájában állás nélkül maradt ilyen szakember lesz, akik persze egyre csak növelik az egy-egy vegyészmérnöki álláshelyre pályázók számát.