Van itt opyan aki munka mellett vesz részt képzésben?

Az elmúlt 4 évem erről szólt. Úgy oldottam meg, hogy kevesebbet dolgoztam (megtudtok oldani a párommal az anyagiakat, lakhatást). Nappali képzésen vettem részt, egyetemen. Voltak nagyon sűrű időszakok, amikor sokat bekellett járnom (mondjuk a távoltatás segített ezen). Mellette részmunkaidős állasaim voltak, valamit mindig dolgoztam. Most fogok végezni januárban.

Nem bántam meg.

Levelezőn járok péntek du-egész szombat, kb. minden második hétvégén.

Segítséggel tudom megoldani, mert már van 2 gyerekünk is.

Logisztikai bravúr. Éjszaka tanulok. Nagyon megterhelő.

1 év és végzek és abszolút nem bántam meg, ténylegesen megváltoztatja az életem.

Én 9 hónapos baba mellett dolgozom rész munkaidőben és mellette végzek egy posztgraduális képzést is, amit éppen akkor kezdtem el, mikor megtudtam, hogy terhes vagyok (utána még fél évig teljes munkaidőben dolgoztam). A sulival szerencsém van, havi egy teljes hétvége, covidnak köszönhetően zömmel online, gyakorlatot külön van lehetőség teljesíteni tetszés szerinti időpontban (elég rugalmas a képzés). Nem túl megterhelő, ez így teljesen vállalható.

Olyan szempontból bántam csak meg, hogy mégsem teljesen arról szól, mint amit én itthon a kanapén ülve aranyosan elképzeltem, egyelőre nem is tudom, mit is fogok vele pontosan kezdeni.

Én. Egyetem levelezőn.

Péntek du, szombat egész nap suli. Utálom. Minden szabadidőm erre megy. Szabadságom nagy része szintén. Tanulni munka után, hétvégén. De nagyon xar mikor reggel 6kor lelépsz otthonról, 5 után haza érsz azt állj neki tanulni. Ha nem 8 vizsgám lenne már csak hátra abba hagytam volna. Ja és ami még fontos, hogy kb 120kmre van a suli. Állandóan csak az autóban ülök hétvégén.

Inkább fordítva, egyetem mellett dolgozom.

Homeoffice-ban dolgozom.

Heti 4 nap vagyok bent az egyetemen.

Jól bírom.

Egyáltalán nem bánom, nyilván, ha nem szeretném, nem csinálnám.