Vegyészmérnökként lehetek kutató?

"Nem én vagyok a munkáltató, de valahogy több ezer vegyészmérnöknek, köztük nekem is sikerült a szakmában elhelyezkednünk."

... és sok száznak, ezernek meg nem sikerült. A telített szakma mondjuk nem azt jelenti, hogy senki se talál vele állást, hanem azt, hogy sokan nem találnak vele, kevés a pozíció, és természetesen vegyészként én is tapasztaltam, hogy a protekció mindent felülír. (Az más dolog, hogy nekem volt/van vele állásom, bár most egy kémiatanári 1 éves továbbképzést is megcsinálok, hogy még egy lábon álljak - belőlük hiány van.)

Én pedig m@rhára unom azt, hogy ezt egyfajta "hiányszakmának" kiáltják ki, egyáltalán nem hiányszakma, és van, aki kapcsolatok és tapasztalat híján nem talál vele (akár évekig is) állást. Nem egyet ismerek. Az, hogy valaki nem jár szerencsével, mondjuk nem biztos, hogy azt jelenti, hogy az illető egy nulla.

Még egy dolog... Nekem pl. volt olyan ismerősöm, aki a Nyírségben - a céget privátban megnevezem, ha érdekel - helyezkedett el, és első körben operátornak vették fel a vegyész diplomájával, de látták rajta, hogy ügyes, jó munkaerő, és azóta feljebb lépett a céges ranglétrán. Szóval ilyen is van. Nagyon sok évfolyamtárs "életútját" ismerem, van, aki Pestre ment és jól érzi magát a szakmában - gyógyszergyárban van (pl. HPLC-zik, amit én is csinálok egyébként, és szeretem...), de olyat is ismerek, aki egy kis cégnél dolgozott Debrecenben havi 170-180 nettóval, vegyész diplomával, és megunta. Most Írországban kávét főz és pincérnősködik. Igaz, ez kelet-Magyarország, Pesten jobban a bérek, az az ismerősöm, aki Pesten dolgozik gyógyszergyárban, 2 műszakban (reggeli, délutáni) van, és 400 ezer nettó felett keres.

Azt viszont tudd, hogy Magyarországon a kutatói bértábla, ha egyetemen akarsz dolgozni, egy vicc. Egy tanársegéd phd-val vagy fokozatszerzési eljárás alatt keres 140-150 ezret, egy adjunktus 180-190 ezret nettóban, egy docens talán 260-270 ezret, de ahhoz leszel vagy 40-50 éves, mire eléred.

Ha cégnél vagy "kutató" (fejlesztő), akkor azért jobban megfizetnek. A phd pedig nem munkaviszony, de gyakorlatilag dolgozol: kutatsz, oktatsz, publikálsz, konferenciákra jársz - ezt azért támogatja az egyetem, szóval nem rossz dolog :) - és társ-témavezetsz, de nem számít nyugdíj-jogosultságot eredményező jogviszonynak, és még hitelt se tudsz vele felvenni.

"Azonban a kutatás jobban vonz, mint az ipar és a folyamatirányítás, én nem akarok egy alattam dolgozó csapatnak dirigálni, hogy mit kéne csinálniuk."

Utolsó észrevétel: Ha nem vonz az ipar, akkor hagyd a vegyész és vegyészmérnök szakmát, mert ezen szakemberek fő munkáltatója az ipar.

Persze, van, aki oktat, kutatóhelyen van stb., de több állás és jobb fizetés van szerintem a versenyszférában, mint a "kutatói, egyetemi szférában". Én azt a fizetés miatt csak akkor ajánlom, ha meg tudsz elégedni a kevesebbel, csak azért, hogy azt csinálhasd, amit szeretsz. (Feltéve persze, ha phd után találsz egyáltalán kutatói állást.)

Szerintem ha tehetséges vagy, akkor orvosnak menj. Orvosként is lehetsz kutató, dolgozhatsz kórházban, magán eü-ben, és ezer helyen. Sokkal jobb szakmának tartom, mint az enyémet, annak idején nagy butaság volt nem orvosnak mennem.

"Sajnos egyszerű statisztikai tény, hogy jelenleg évente kb. másfélszer annyi vegyészt és vegyészmérnököt bocsátanak ki az egyetemek, mint 35 éve..."

Hát ez az. Az, hogy valaki nem tud vele elhelyezkedni, mert túlképzés van, és telített a szakma, nem azt jelenti, hogy az illető egy nagy nulla.

"Mondjuk akik nem találnak munkát, azoknak van kitalálva az az önigazolás, hogy telített a szakma."

Akkor arra válaszolj már, hogy egy pályakezdő hol talál állást, ha mindenhol azzal az indokkal küldik el, hogy nincs pályakezdőként 3-5 év releváns szakmai tapasztalata?