Számotokra világos volt szakválasztáskor, hogy mit akartok vele kezdeni? Elégedettek vagytok a választásotokkal, vagy megbántátok?

Nagyjából világos volt, bár azóta volt ami kiesett az elképzelések közül, és volt ami belekerült.

Közepesen elégedett vagyok, ha újrakezdeném, nem 100%, hogy ezt választanám, de azért nem olyan rossz.

Egyébként nem tartom problémának, hogy valaki bölcsészszakot végez, majd multihoz megy - ki tudja, nem az volt-e az eredeti motivációja, hogy legyen egy diplomája számára érdekes témában, amivel aztán meg tud csípni multis irodai melókat? Nem mindenki ért a matekhoz, fizikához, informatikához, mint ahogy a kétkezi szakmákhoz sem. Nekik ezek tökéletes opciók.

Szerintem el kellene fogadnunk, hogy ma így működik a világ. Nagyon jó dolog, ha valakinek vannak elképzelései a jövőjéről, van motivációja, vannak tervei stb., de azt gondolom nem szabad ezekhez sem görcsösen ragaszkodni és egyáltalán nem gond, ha valaki még nem tart itt. Én azt látom, hogy amiről írsz az ma inkább egy teljesen általános jelenség és én nem tartom problémának. Nagyon kevesen tudják a jelentkezéskor vagy a tanulmányaik megkezdésekor, hogy az adott képzéstől mit fognak kapni, mit képesek saját maguk kihozni belőle és milyen lehetőségeik lesznek. Arról nem is beszélve, hogy már addig eljutni sem könnyű, hogy az ember egyáltalán felismerje mi érdekli igazán, mik az erősségei, milyen közegben tudna igazán jól működni és így tovább. Rengeteg a lehetőség, miközben az átlag embernek (pláne egy továbbtanulás előtt álló fiatalnak) egyszerűen nincsen akkora rálátása a világra és nincsen akkora tapasztalata, hogy tényleg tudatos és megalapozott döntést hozzon, sziklaszilárd tervei legyenek. Sőt, én azt gondolom manapság kifejezetten előnyös a nyitottság, a rugalmasság, az alkalmazkodás stb., mert lépést kell tartanunk a változásokkal, a fejlődéssel. Túlzás lesz, amit mondok, de könnyen lehet, hogy amit ma megtanulsz, az holnap már használhatatlan. Szerintem a képzések is ezt próbálják kieszközölni azzal, hogy minél általánosabb, átfogóbb tudást próbálnak átadni, mert rengeteg ágazat van, egy végzettséggel csomó területen el lehet helyezkedni, minden munkahely és munkakör más, folyamatosan változnak a törvények, a módszerek, az eljárásmódok, a technológiák stb. és egy egyetemi képzés nem tudja ezeket nyomon követni. Valamint annyit tennék még hozzá, hogy szerintem az is nagyon érdekes, hogy megváltoztak a hallgatók igényei és elvárásai is, ami megint új kihívás elé állítja a rendszert és nem biztos, hogy ez a helyes irány. Sokan azt várják, hogy az iskola (most legyen szó bármilyen intézményről, képzésről) majd megtanítja őket valamire, ők ahhoz a valamihez érteni fognak és akkor egy valamilyen munkahelyen el tudnak helyezkedni, ahol ezzel a valamivel foglalkoznak majd. Na most ez nem feltétlenül működik és azt gondolom ezért kellene inkább nekünk is úgy tekinteni a képzésekre, hogy ez egy lehetőség, nekem kell tanulnom, kísérleteznem, kutatnom, próbálkoznom, kipróbálnom ezt és azt is, keresni a lehetőségeket stb., nem pedig csak elvárni, hogy akkor nekem majd kvázi tálcán kínálják fel a tudást. Én azt gondolom inkább az lenne az előremutató és ezen is segítene, ha minden szakon bevezetésre kerülne a szakmai gyakorlat és a hallgatóknak mindenhol több lehetőségük lenne kipróbálni magukat, tapasztalatot szerezni, megismerkedni az egyes képzések gyakorlati oldalával és ezáltal is tanulni, fejlődni, kapcsolatokat építeni és miegymás.

Bocs :D Szóval, hogy konkrétan a kérdésre is válaszoljak: Nekem a felvételi pillanatában abszolút nem volt semmiféle konkrét tervem, szimplán abból indultam ki mit szeretek. Anglisztika alapszakot végeztem és tulajdonképpen csak a képzés vége felé kezdett el kikristályosodni bennem, hogy mit szeretnék majd kezdeni magammal. Ennek pedig szerintem leginkább az az oka, hogy félévről félévre megismerkedtem valamivel, amire korábban nem is gondoltam volna. Például az egyetemen kezdtem el új nyelveket tanulni (elsősorban kínait, ami soha korábban nem volt célom, egy random lehetőség volt és nagyon megszerettem), ugyan csak rövidebb ideig de tanulhattam külföldön és ez is egy meghatározó élmény volt, sok emberrel találkoztam és tőlük is el tudtam lesni ezt-azt és egyértelműen jobban beleláttam a képzési lehetőségekbe. Rájöttem, hogy tanítani szeretnék és elsősorban magyar nyelvet szeretnék tanítani külföldieknek, így ilyen irányba tanultam tovább hungarológia szakon (ennek létezéséről korábban még csak nem is tudtam). Én összességében elégedett vagyok az eddigiekkel, úgy érzem megtaláltam mivel szeretnék foglalkozni, még akkor is ha nem is volt ez annyira egyértelmű a legelején. Nekem is sokan mondogatták, hogy így semmi értelme egyetemre menni, mit fogsz majd kezdeni ezzel a diplomával, nem jó semmire, kell valami konkrét terv stb., de ez nemhogy segített volna, inkább csak frusztrált és azt éreztem teljesen irreális elvárásokat állítanak velem szembe. Úgyhogy ezzel is csak azt akarom mondani, hogy ez idő közben szerintem abszolút formálódik és lassan kialakul az emberben a képzés alatt is.