A nappali vagy a levelező tagozat éri meg a legjobban, egyetemen?

Dettó ilyen vagyok én is, mint Te, Kérdező! Így én bele sem vágtam mert tudtam, hogy úgysem fog menni. Az egyetemi élet nem hiányzott, és nem láttam soha kárát, hogy nem nappalin tanultam.

Alszol még egyet a dologra, aztán eldöntöd hogy mik az előnyei, a hátrányai ha egyikre vagy a másikra jelentkezel és neked hogy jobb. Dolgozni sem leányálom és mellette suliba járni, de jó érzés mégis, hogy nem a szülőktől függsz mindenben. Aztán lehet olyan munkát találnál ami az egyetemi képzésedhez is passzolna.

Vagy jelentkezel nappalira és átmész később levelezőre. Így megtapasztalod milyen a nappalis lét.

Sok sikert kívánok és jó döntést!

Nem feltétlenül van amúgy 6000 buli és mindenegyéb. Nekem felsős lakótársam volt, teljesen normális volt ő is és mindenki a szinten. Bulik nem voltak tanulósabb időszakban, de mindig megkérdezték még más szinten lakók is, hogy mit szólnánk ahhoz ha pénteken lenne valami. (Akkor meg ugye eleve sokan hazamennek)

Ha egyénileg ment a lakótársam, akkor pedig nagyon halkan jött vissza, éberalvóként sem keltem fel rá. Igaz ETK-s koli volt, így szerintem empatikusabbak is az emberek, mintha más lenne.

Debrecenen kívül nem gondolkozol pesten? Ott van levelezőn dietetikus, nappalin körbejárhatod a sulit és ha úgy gondolod menne munka mellett akkor tagozatot váltasz.

De amúgy szerintem 22 évesen bőven nem vagy lemaradva semmiről :)

Nem Debrecenben tanulok és nem is ETK-s vagyok, de hátha tudok segíteni a döntésben.

Én a helyedben 100% a nappali képzést választanám. Magam is nappali szakon tanulok és igazából csak az előnyét látom. Ha a családod tud támogatni és kvázi csak zsebpénzre van szükséged, amiből az alap szükségleteiden felül keletkező költségeidet fizethesd, akkor azt az ösztöndíj (van szociális, van tanulmányi és még egyetemtől függően vannak különféle juttatások pl. albérlet támogatás, rendkívüli szociális ösztöndíj stb. vagy például most campus mundi ösztöndíjjal lehet online is tanulni itthonról külföldi egyetemeken, amire kreditenként adnak 10ezer forintot és még tényleg csomó lehetőség van) és esetleg diákmunka abszolút fedezheti. Nappali szakok mellett valóban nehéz dolgozni, de ha nem a teljes megélhetésedet kell biztosítanod, akkor azért meg lehet oldani úgy, hogy ne menjen semmi más rovására és csak annyit vállalj, amennyit tudsz ( a diákmunkák azért általában rugalmasabbak). Míg a levelező munka mellett (pláne 12 órás mellett) szerintem sokkal nagyobb szívás… A nappali képzés alapvetően több lehetőséget jelent arra is, hogy elmélyülhess a tanulmányaidban és ott ténylegesen tanítanak, vannak normális órák, tudsz kérdezni, van gyakorlat stb., míg a levelező inkább arról szól, hogy ez az anyag, ekkor lesz a vizsga, tanuld meg és készülj fel magad. A mi óráinkra gyakran jártak levelezősök (mert hiába voltak kijelölve a levelezős napok, behívták őket a mi óráinkra, nem foglalkoztak vele hogy mi a rendszer…) és vizsgákon is találkoztunk, de én azt tapasztaltam, hogy semmivel sem követelnek tőlük kevesebbet mint tőlünk, nappalisoktól. Szerintem pedig sokkal több időt és energiát kell belefektetni egy levelező képzésbe, ha azt tisztességesen akarod elvégezni. Arról nem is beszélve, hogy a nappalisok azért többnyire segítik egymást és pl. megosztják egymással a jegyzeteket, előző feladatsorokat, infókat stb., míg a levelezőzösknek sokszor mi segítettünk, csomó mindenről lemaradtak, nem jutottak hozzá minden anyaghoz. Akkor ahogy mondták nappalisként lehetsz kolis is, ami egy jó dolog, mert ha nem vagy helyi lakos, akkor azért szerintem nem lehet olyan jó állandóan ingázni a vizsgákra, konzultációkra. Nappalisként van egy teljes értékű diákod, amivel azért hozzájutsz kedvezményekhez is. Illetve 22 évesen szerintem még a közeg, az egyetemi élet is számíthat és nappalin ez is jobb vagy levelezőn akár abszolút nincs is. Én sem voltam soha egy “részegedjünk le minden este” típus, de az egyetem és a kollégium egyáltalán nem erről szól. Sokszínű a közeg, mindenféle fajta ember megfordul az egyetemeken és éppen ezért szerintem mindenki meg tudja találni a saját társaságát. Én is csendesebb, visszafogottabb, félénkebb típus vagyok és mégis imádtam egyetemista és kollégista lenni.