Gyógytornász, pszichológia vagy anglisztika szakra menjek?

Szuper, hogy mennek a nyelvek. Ha csinálsz nyelvvizsgát a második idegen nyelvedből,

azzal vihetsz pluszpontokat. De mindenképp nézd meg az egyetemek honlapján a tanegységlistát, mert a közhiedelemmel ellentétben, az anglisztika nem az angol nyelv tanulásáról szól.

szia - én angol tanárira járok az eltén, szóval ugyanazt tanulom mint az anglisztikások (ba+ma, plusz szakmódszertan), szerintem kb vicc, majdnem, hogy semmit sem kell tanulni, úgy sem szakadok meg, hogy mellette másik mestert csinálok...

Néhányan amikor rájöttek, hogy nem akarnak tanítani, gondolkodtak azon, hogy átmenjenek sima anglisztikára, de aztán mindenki rájött, hogy annak a szaknak igazából semmi értelme:/ én nem ajánlanám, szerintem időpocsékolás, hacsak nem doktorit akarsz és kutatni (pl nyelvészet), vagy csak úgy, hogy legyen valamid...

persze, sokan mondják, hogy "jajajaja mindenki tud angolul, de kevesen jól" - ez mind igaz, azonban ötödévesként is azt tudom mondani, hogy siralmas az évfolyam angoltudása (tényleg!), mert érdemi nyelvfejlesztésre itt már nem igazán lehet számítani, és sokan csak azért jöttek, hogy megtanuljanak angolul, de itt hangtan meg mondattan van (+irodalom), jobban nem fogsz megtanulni, sőt, sokan mondják, hogy rosszabb lett az angoljuk, mert konkrétan kevesebbet használják, mint középiskolában...

szerintem ha kicsit is értesz valamihez, ne menj anglisztikára, de cáfoljatok meg

Pszichológiáról tényleg igaz, hogy 8 év, hogy kezdeni is tudj vele valami érdemlegeset, + iszonyat nehéz bekerülni (435+ pont kell)

biológia (tanári) a másik szakom, mivel az osztatlan tanárin gyakorlatilag 2 mestert csinálsz, így annak minősül

de van csoporttársam, aki 2.éve csinálja a pszichót még mindemellett, és nehezen, de bírja

Én anglisztikás vagyok. Azzal annyira nem értek egyet, hogy semmit nem kell tanulni stb., bár ez relatív, sok mindentől függ. Én pont úgy érzem, hogy a szorgalmi időszak katasztrófa és szinte semmire nincsen rendesen időm. Nálunk főként szemináriumok vannak, amikre óráról órára készülni kell vagyis olvasni, írni, "kutatni", illetve szoktak lenni egyéni és csoportos prezentációk, zh-k, külön félév végi beadandók vagy projektek. Például egy átlag irodalom szeminárium úgy néz ki, hogy minden órára kapsz egy olvasmányt (versek, novellák, regények, mikor mi, de pl. volt filmes órám is, ott filmeket kellett nézni és általában mindig járnak hozzá kritikai olvasmányok is) és azt a következő órára fel kell dolgozni, általában beadandót kell írni belőle és akkor ezen felül még van valami projekt, prezentáció, zh, "nagy beadandó" és ezeknek a mindenféle kombinációja. A nyelvészetes szemináriumok abból a szempontból könnyebbek, hogy azokra kevesebbet kell olvasni és inkább feladatokat kell megoldani, gyakorolni kell. Úgyhogy egész félévben folyamatosan kell készülni egyszerre több órára (az előadásokkal én igazából inkább csak a vizsgaidőszakban foglalkozom, mert az cserébe lazább), ami azért hosszú távon szerintem annyira nem egyszerű és sokszor éreztem azt, hogy nehéz összeegyeztetni a dolgokat. Nem az a gond, hogy nehéz, hanem időigényes és szerintem főleg az olvasás az, aminél annyira nem is érzed, hogy haladsz vele és sosem fogy el, ha befejeztél valamit már jön is a következő. Persze lehet mondani, hogy csak olvasni vagy filmeket nézni kell és aki szeret olvasni stb., de eleve nem te válogatod meg az olvasmányokat/filmeket így sok olyanon is át kell rágnod magad ami esetleg egyáltalán nem tetszik vagy nem érdekel és tényleg nagy a mennyiség, egy idő után már nehezen koncentrál az ember (mert amit elolvasol azt meg is kell érteni, emlékezni kell rá stb., mert utána abból vizsgázol vagy abból írsz beadandót stb.).

Viszont azt aláírom, hogy a saját tapasztalatom alapján nem túl változatos és sokszínű a képzés, illetve nem túl gyakorlatias. Én idén végzek, de nem érzem úgy, hogy a három év alatt bármiféle relevánsabb vagy alkalmazható szakmai tudásra tettem volna szert. Ugye inkább egy elméleti szakról van szó (még a fordító szakirányosoktól sem hallottam sokkal jobb véleményeket ezzel kapcsolatban), nincsen kötelező szakmai gyakorlat sem és egyénileg igazából nagyon nehéz vele érvényesülni, külön tapasztalatra szert tenni stb., tehát az egyetemről kikerülve is nehéz elindulni. Egy-két embert ismerek, aki pl. tudott az egyetem alatt korrepetálni, fordított vagy el tudott menni nyelviskolába, de nagyon nagyon ritka és inkább a kapcsolatokon múlott. Mondjuk én vidéken tanulok, lehet pl. Budapesten azért több lehetőség van, de szerintem ott is nehéz lehet azért jó lehetőségeket megfogni. Úgyhogy szerintem lenne mit reformálni a képzésen az biztos :D Ebből a szempontból én sem tudom ajánlani.

Szia, a pszichológiáról és a gyógytornászról tudok nyilatkozni

Először is a pszichóról; ahhoz, hogy olyan pszichológus legyél, akit a filmekben látsz, ahhoz 9-11 év kell és drága is képzés. (1 milliót biztosan be kell áldozni rá). Igen, érdekes a pszichó, én is azt tanulnám legszívesebben, de tényleg túlképzés van, szóval ha netalántán állami szférában kapnál munkát, na azt jól be kell osztanod a hónapban, hogy éhen ne halj. Meg ha magánban is csinálod, nyílván nem olyan lesz, hogy mindennap lesz vagy 10 páciensed, és nem lesz olyan “romantikus” hallgatni naphosszat az emberek nyűgjeit, először is ki kell építeni egy ismertséget, kellenek emberek, akik fizetnek neked, csak hát sok ember nem engedheti meg magának, hogy havi 30-at hagyjon ott egy beszélgetésre. (Vidéken 8000 körül van egy óra ára, asszem) Pedig lenne szükség a pszichológusokra, csak hát az emberek a lelki bajokra nem nagyon költenének, ha nem muszáj. Meg a pszichológián is kemény a képzés, a (Pázmányon legalábbis) bioszos tárgyakat nagyon komolyan veszik, első évben van anatómia,statisztika, biofizika, sejtbiosz, genetika, etológia. Szóval nem hiszem, hogy a gyógytornásznál könnyebb lenne. Külfüldön… hát ott is túlképzés van ebből, nem tudom, hogy ott hogyan lehet elkezdeni a dolgokat.

A gyógytornász viszont tömény anatómia és mozgástan, 4 év alatt kapsz egy olyan diplomát, amivel tudsz dolgozni kórházban, nyílván nem lesz sok a fizetés és közben kell továbbképzéseket csinálnod, hogy tudjál majd maszekolni pluszban. Van egy gyt ismerősünk, ő 400-at megkeress havonta, csak hát meg kell érte dolgozni. Na de ezt viszont külföldre, mint minden más eü-s dolgozót, tárt karokkal várják, lényegesebben nagyobb fizuért és elismerésért. (Gondolok itt Németországra, sok az elhízott ember a sok kolbásztól és sörtől, lol)

De amúgy gyógytornászképzés is a létszámstop miatt a kórházakban túlképzésnek számít, de nem annyira, mint a pszichónál.

Ennyi ismeretem van a két szakról, én a gyt-re szavazok, de fárasztó lesz.