Tanári szakosok/tanárok! Mennyire értékelitek hasznosnak az egyetemen tanult pedagógiai ismereteket, módszertant stb.?

Számomra is-is. Őszintén szólva, és azt éreztem a tananyagból, hogy elfogulatlanul "progresszív párti", és minden oldalról, nagyon pontosan meg volt magyarázva, hogy a régi típusú pedagógia miért rossz, az is körül volt bástyázva, hogy az új módszerek miért jók, de gyakorlati ismereteket nem nyújtott mellé. Elmentünk a gyakorlóiskolába, és ott azt láttuk, hogy az elmélet, amit tanulunk, csak a betűkben létezik, és elmélet szintjén nagyon gyönyörű, de a valóság ma is az, hogy a tanár a frontális órán ordítozik, hogy "Pistikém, fogd már be a szádat!" 1-2 tanár tartott kooperatív órákat, de ezek is csak kirakat órák voltak, számunkra didaktikus jelleggel, illetve volt 1-2 tanár, akik az egyetemen is oktattak módszertant a gyakorlati oktatás mellett, de ezek elszigetelt esetek, nem ez az általános trend.

Aztán, amikor magam is gyakorló tanár lettem, rájöttem arra, hogy igazából ez nem úgy működik, hogy megtanulod az egyetemen, hogy kell tanítani, és az alapján fogsz dolgozni. Idővel kifejlődnek a saját munkamódszereid, rutinjaid, és rájössz arra is, hogy a hatalmas ismeretanyagot, ami rendelkezésedre áll (és itt beleértem ebbe a régi frontális órákat, ahogy gyerekként tanultál, és egy csomó ilyen régivágású tanárt szerettél, ők a mintaképeid, de bele fér az is, hogy kooperatív módszerek, amiket egyetemen oktatnak stb.) ezeket szabadon felhasználhadod, vehetsz ki belőlük ötleteket, mintákat magadnak, amennyit akarsz, és nem arról van szó, hogy egy módszer szerint kell tanítanod. Minden munkaformához más munkamódszer passzol, önmagában egy projekt alapú oktatás is céltalan és nem vezet eredményre, ha nem a megfelelő tananyaghoz alkalmazzák.

Úgyhogy ma már azt mondom, hogy amit egyetemen tanultam, egy a sok közül. Az ismereteimbe beleszámítanak a régi, tanári mintáim, akik annak idején engem tanítottak, beleszámítanak a mostani kollégáim, akikre ezért vagy azért felnézek, és beleszámítanak a saját tapasztalataim is. Ha egy pedagógiai célt el kell érnem, azt választom ezek közül, amelyiket célravezetőnek és hatékonynak érzem, akár a 25 éve, gyerekként látott Mari néni módszerét is.

Egyébként az egész fabatkát sem ér, ha az ember nem pedagógus alkat és nincs hozzá érzéke. Ha ez nem igaz valakire, tanulhat egyetemen, amennyit akar, az első éles pedagógiai szituációban úgyis a rossz döntést fogja hozni. Ehhez érzék kell. A módszerek csak mankók, az igazi tudás az, hogy ráérezz, mit mikor kell tudni felhasználni abból, amit tudsz.