SNI-s ember mehet orvosi egyetemre?

a felvételin két dolog számít a kémia és a biológia érettségid eredménye (vagy fizika, de kevesen választják a fizikát)

De alapvetően így lassan 26 éves fejjel azt tudom mondani, hogy bejutni az orvosira alapvetően a legkönnyebb.

Mert ha nem is jön össze egyből, akkor összejön majd rá egy vagy két évre, mint ahogy ez egyáltalán nem egy ritka dolog.

A probléma ott kezdődik, hogy elkötelezed magad 6 évre egy szak mellett, és egy életre egy hivatás mellett, ahol alapvetően a szorgalom és a szabálykövetés a legfontosabb.

Ez nem egy kreatív impulzív szakma, úgyhogy előbb azt kéne letisztázni, hogy mit vársz ettől a pályától, milyen munkát szeretnél végezni.

Ha nem látszik rajtad, és nem jelent problémát (el tudod titkolni...), akkor simán.

Különben semmilyen egyetemi szakkal ne próbálkozz meg, főleg ne egy orvosival - mert nagyon hamar úgy fognak kezelni, mint egy idiótát, mind a szaktársaid, mind a tanáraid.

Rossz híred fog köztük terjedni, hiába vagy amúgy jó képességű - és nyújtasz a szaktársaiddal összehasonlítható eredményt, akár a jegyeid, akár a tudásod alapján is. Soha, senki sem fog elismerni, és akár csak egyetlen esélyt adni, hogy kibontakozz.

Tapasztalatból beszélek, sajnos. (Én ugyan "csak" TTK-ra járok, és autista vagyok - rajtam (jelenleg is) elég nyilvánvalóan látszik, hogy valami nem oké.)

A munkaerőpiacon nincs második esély.

Kedves #5-ös, nem diagnosztizált asperegeresként jártam egyetemre. A matekos szakon sikerült, informatikán nem sikerült beilleszkednem. Utána nem akartak alkalmazni, el kellett mennem egy rövid időre közmunkásnak, hogy tiszta lapot kaphassak. A diagnózis után megértőbbek lettek a munkáltatók, így munkát is kaptam.