Megbántad hogy nem tanultál mikor volt rá lehetőséged?

Bizonyos tantárgyakból azt bánom, hogy megtanultam azt, amit.

Ilyen pl. a történelem. A történelemkönyv anyagából kb. az "és" meg a "ha" szavak

feleltek meg a valóságnak, "szívük és eszük" szerint azt a keveset, amit a magyar történelemből megemlíthettek a tanárok, azt is az adott politikai helyzethez kellett

igazítaniuk. De amit a mi tanárunk vitt, az már magas szintű "agitprop" volt.

Rühellt még a honfoglalásról is szólni, nemhogy sok egyéb magyar eseményről.

Az teljesen természetes , hogy később 1848, Trianon, vagy 1956 és hasonló,

magyar vonatkozású események meg sem történtek.

Az sem okozott gondot a tanerőnek, hogy szinte csak a nagy CCCP-t dicsőítette.

A "nagyoktszocforr", vagy pl. a szovjetek világháborúban vitt szerepének említése oké, mint tananyag, a világtörténelem része.

De hogy a nagy sztálinról, "rákosi apácskánkról" többet hallottunk, mint a francia- vagy angol forradalomról, vagy egyéb, szintén "történelmi mérföldkőnek" számító történelmi eseményről, az tuti.

Értem én, hogy abban az érában ez így volt ajánlatos, ha nem az Andrássy út 60. körömletépős pincéiben akarta az ember lerúgatni a veséit.

Ám amit ez a tanerő vitt, az olyan tömény szovjet propaganda volt, hogy lehetett

a "tanárunknak" a kiváló dolgozó kitüntetésből, egyéb vörös csillagos plecsnikből minimum fél kiló.

A lényeg: ha töriből egy mukkot nem tanultam volna, sok átpolitizált magyarellenes agitáció kimarad az életemből, viszont sokkal többet tanultam volna magyar-és világtörténelemből.

Engem már az sem lepett volna meg, ha a töritanár arról regél, hogy pl.

Nagy Sándor és Napóleonon is csak azért vívhatott győztes csatákat, mert Lenin,

Sztalin és Rosenberg volt a szárnysegéde.

Énekóra? Detto agymosoda. Szinte csak "április 4-ről szólt az ének".

Meg ott volt május elseje, meg a föl-föl, te éhes proletááár.

Magyaroktól szinte semmi, csak a mókus fenn a fán, meg az egyéb lelkesítő úttörődalok rogyásig.

Jó, mondjuk a magyar himnuszt és a Szózatot nem merték elsikkasztani,

de aztán ennyi.

Viszont ha nem elég lelkesen és nem torkunkszakadtából, állat módjára üvöltöttük

a Szovjetunió himnuszát, meg hogy "a múltat végképp eltöröljük" , az szívás volt, mert újra-, meg újra elkezdette velünk. Óra végére már vörös csillagok ugráltak

a szemünk előtt!

A sok magyar? Kodály, a magyar népdalok és a sok értékes dal nem is létezett.

pl. Bartók is csak elméleti szinten. Életrajzáról kérdeztek, műveiről semmit.

Az tény, hogy kínpadra vonták volna, ha meg meri említeni, hogy pl moldvai csángó népdalt csórtak a munkásmozgalmi indulóhoz ( Sej, a mi lobogónkat...), de azért néhány magyar népdalt megtaníthatott volna. Magyarok, amik ismerete azért alap lett volna, semmi.

Választható nyelv? Nagy lfszt! oroszóra! Még azt sem mondtam vissza, amit pedig tudtam. Akkor voltam szerencsés, ha büntiből kiküldött. Úgy utált az orosz tanár, hogy tikkelni kezdett már attól is, ha meglátott. (nem mondom, mindent meg is tettem azért)

Lehet, a földrajz órákon is minimum a fél földteke "lemaradt" volna, ha a könyv

nem ír a többiről.

Még jó, hogy az ember nem kizárólag arra hagyatkozik, amit akkor tömnek a

fejébe, amikor még minden tudásra nyitott.

A magyar tanárunk rendes volt, nem egy megszállott internáci. Szerettük is nagyon.

Az irodalom-és nyelvtanórák elviselhetőek voltak, bár, ha valami kérdésünk lett volna, azt inkább hazavittük.

Ami órát nem lehetett átpolitizálni, az a matekon kívül szuperül jól ment.

(bár a töri, meg az orosz tanárunk még a kénsav képletét is cirill betűkkel írta volna)

Az erőszakot rosszul tűrtem, nagyon rosszul. Hogy ököllel verték előttem a padot, megaláztak, az "építő-és nevelő" jellegű tudást valóban szinte belénkverték-pofozták.

Az volt a szerencsém, hogy otthon nem ilyen emberek vártak haza.

Nem lett belőlem se "éééhes proli", sem a sokadik ötéves tervet túlteljesítő lelkes traktoristalány, sem színötös tanuló, de előbb kérnék teljes homloklebeny-irtást,

mint azokból a tudnivalókból egyetlen "bepótolandó" tanórát is.

Amit nem erőszakoltak, az lett olyan tudás, aminek fejlesztésére később

is időt fordítottam. Leginkább biológia, kémia, irodalom, de csak magamra hagyatkozhattam Az iskolai éveim emlékétől pedig a hideg kiráz, míg élek!

Mivel pedig súlyos beteg lettem, iskolai karrierem végét jelentette a nyolc (9) elvesztegetett év. A többit a fényes szellők elfújták. Így jártam.

Hlyén halok meg, mégsem bántam meg, hogy nem tanultam, amikor

lehetőségem lett volna. Igyekeztem később én lehetőséget teremteni.

Ha csak a magam autodidakta módján, hát úgy.

Előttetek új lehetőség ezerszámra, soha ne az után pedálozzatok, ami elmúlt!

Ti most már mindig találtok további ismeretszerzésre módot, lehetőséget .

Egészséget, további szépet, tartalmasat mindenkinek : )

Bocsika: fentebb az a bizonyos "Rosenberg" elírás. Rosenfeld Mátyásra gondoltam,

aki Rákosi Mátyásra magyarosította a nevét, már csak az elfogadottság érdekében is.