Mit tanul(ta)tok az egyetemen?

Fogorvosit végeztem. Véletlenül választottam ezt, amúgy mindig általános orvosira akartam menni, aztán jött egy sugallat, hogy mégis a fogorvosit kéne első helyen bejelölni (ennél picit összetettebb a történet, de hosszú, meg jelentősége sincs). Végül örülök, hogy ezt végeztem el, boldog vagyok a munkámban.

Mit szerettem az egyetemen: az izgalmat, hogy minden egyes vizsgával egyre közelebb kerülök a diplomámhoz, a sok bohóckodást a lakótársakkal, de voltak kifejezetten nagyon érdekes tárgyak is, pl anatómiából gyakran volt olyan előadás, amire akkor is bementem volna, ha nem lett volna kötelező. Sok olyan gyakorlat volt, ami kifejezetten élvezhető volt, így az első boncolás, betegvizsgálat, legelső érzéstelenítő :D sok példaértékű oktatóm volt, akiket konkrétan élvezet volt nézni dolgozni.

Mit nem szerettem benne: a stresszt, ami egy-egy vizsga előtt volt, és amit a mai napig nem tudok leküzdeni (most voltam egy nyelvvizsgán, napokkal előtte már alig aludtam, pedig az ég adta világon semmi jelentősége nem volt, csak passzióból csináltam meg), az unalmas, semmitmondó tárgyakat, az alapozó tárgyak egy részét, aminek kb semmilyen szinten nincs köze ahhoz, amit ma csinálok (ami nem jelenti azt, hogy nem volt értelme, pusztán nem szoktam 2 gyökérkezelés között felírni a fotoszintézis folyamatát). Nem szerettem azokat a csoporttársakat, akik a saját lustaságukból adódó sikertelenségeiket azzal próbálták magyarázni, hogy mert direkt szívatták a vizsgáztatók és ezzel beleültették az emberbe a parát, miközben aki rendesen felkészült, azt nem nagyon érték meglepetések vizsgán és persze egy idő után észre is vettem ,hogy rendszeresen ugyanazt a néhány embert buktatják meg azért, mert "egy dolgot nem tudott". Továbbá az ilyen mítoszokból is gyököt, vagy inkább köbgyököt kell vonni, emlékszem, mikor gólyatáborban meséltek arról az oktatóról, aki úgy javítja a zh-kat, hogy feldobja a levegőbe a dolgozatokat, ami leesik az asztalról ,az automatikusan egyes, a többit esetleg valóban kijavítja. Érdekesnek találtam, hogy ugyanilyen oktatóról már hallottam más egyetemről is, testvérem jogot végzett, érdekes módon ott is voltak ilyen "szokások". Aztán persze akkor vált bizonyossá, hogy csak legendáról van szó, amikor kiderült, hogy mindig a gyakvezek javítják a zh-kat, sosem a professzorok vagy előadók, a gyakvezek pedig nem nagyon vannak olyan pozícióban, hogy megengedhessenek maguknak ilyen luxusokat, meg hát egy gyakvezre jutott mondjuk 30 zh, annyit talán ki lehet javítani.

Én még nem végeztem, de az első válaszolóhoz tudok csatlakozni abban, hogy a rémhírek a legrosszabbak. Mindig van pár hangadó, akik rémhíreket terjesztenek, azért mert nem tanulnak, és nem kapják meg az ötöst két pislogásra.

Egyébként tényleg van a tanárokban egy kivételezésre való hajlam, de ha ezt tudatosítod, az előnyödre tudod fordítani. Tessék, íme pár trükk hogy szeressenek a tanáraid:

Járj be az órákra, és érkezz időben.

Írd meg a házit. Ha el kell valamit olvasni, olvasd el, és jegyzeteld ki a 3 legfontosabb gondolatot a szövegből. (Ez segít majd emlékezni.) A tanárok nem mindig mondják el óra végén a házit, de a tematikában mindig benne van a következő órára átnézendő elmélet.

Minden szemináriumon szólalj meg legalább egyszer. Ha a tanár kérdez valamit, akkor felelj rá. Inkább mondj rosszat, mint üldögélj ott üveges szemmel.

Beszélj a tanáraiddal udvariasan és tisztelettel, de ne nyalizz, és maradj az óra témájánál.

Ha kérdésed van, akkor tedd fel a megfelelő időpontban.

Online órákon kapcsold be a kamerádat.

Ne keress kifogásokat. Ha valamit nem tudsz, vagy hibáztal, akkor ismerd be dráma nélkül és igyekezz kijavítani.

Olvasd el az eredeti forrásokat, és kerüld a keringő jegyzeteket. Durva tárgyi tévedések vannak bennük, és ha a tanár meghallja ugyanazon a vizsgán harmadszor ugyanazt a téves állítást, kiborul.

Próbálj a tananyaghoz hozzáadni, pl a tanult jelenséghez új példákat keresni.

Nekem ezek a trükkök segítettek abban, hogy a tanáraim szeressenek, vagy legalábbis ne utáljanak.