Elítélendő, ha valaki 28-32 éves korában nappali egyetemre jár és még a szülei tartják el?

Normálisnak nem nevezném, de szerintem a magyar helyzetet tekintve nem is elítélendő.

Azért nettó 140 ezres garantált bérminimum és minimum 100 ezres albérletárak mellett nem annyira könnyű önálló eletet kezdeni szülői támogatás nélkül. Akit tanítattják a szülei 18 éves kora után, finanszírozva mindent, az nyilvan könnyen beszél, ahogy az is, aki kivételesen penge és talpraesett, ami 10-böl 1 ember, és egyszerre tud tanulni és dolgozni is, és mindig mindenből jól jön ki. A valóságban azonban elég nehéz elindulni àtlag embernek a saját lábán, ezt mutatja a statisztika is. Egyre jobban kitolódott az elmúlt évtizedekben a szülőktől való elszakadás ideje.

Nem tisztem mások életét megítélni. Én 27 éves koromig jártam egyetemre, az első szakot még otthon csináltam, a második alatt már dolgoztam, a harmadikat pedig esti képzésen. A szüleim idősek és nagyon sokat kellett dolgoznia anyukámnak (kétkezi munkát) azért, hogy én tanulhassak. Szívesen eltartott volna, de én egyszerűen éreztem, hogy ez csak szimplán nem helyes. Nem oké nézni, ahogy ő gürcöl azért, hogy az egy emberre alig elég fizetéséből ketten éljünk, ráadásul úgy, hogy 60 körül volt akkoriban. Nem tudtam jó szájízzel maradni otthon "tétlenül", főleg hogy volt más választásom, mert indult a képzés más formában is, mellé volt végzettségem, amivel tudtam pénzt keresni, stb. Kímélni akartam, ezért döntöttem így.

Szóval én nem gondolom gáznak és élethelyzettől is függ, de személy szerint én nagyon szarul éreztem magam ettől az élősködéstől. Féltem, hogy az úri hóbortommal teszem sírba. Ez van.

Hát ... vannak olyan nehéz szakok, amik mellett lehetetlen dolgozni.

Így ilyenkor egyátalán nem baj, ha eltartanak.

Szerintem ott kezd ciki lenni, ha egy rettenetesen egyszűen végezhető szakon tanul valaki, ami mellett lazán tudna 30 órát dolgozni és úgy tartják.

Amúgy becsülendő, hogy valaki 28 évesen is fel tudja vállalni, hogy beül a 18 éves gólyák mellé, és bevállalja az egyetem melletti munkát vagy a szülőkkel való eltartatáshoz kapcsolódó stigmát, hogy a jövőben jobb lehessen neki.

Nagyon kevesen tennék meg, szóval mindenképpen pozitív.