Hivatás vagy pénz?
Sziasztok! Lehet a sokadik hasonló kérdéssel találkoztok, elnézést ha ez zavar valakit :/ Idén felvételizek, de még nem döntöttem hova. Sok helyre mehetnék, mindegyik érdekel picit, de régebb óta tanár szeretnék lenni. Nem hangoztattam, mert tudtam, hogy senki sem értene vele egyet. Mióta tavaly felvetettem, azóta pedig folyamatos veszekedés van itthon, a tanáraim se szeretnék, mindenki szerint elpocséklom az életem.
A biológiát szeretem/tudom a legjobban, tehát abból emelt szinten biztos érettségizek, a szüleim viszont az orvosit javasolják. Nem mondhatom, hogy nem érdekelne, és az emberekkel is nagyon szívesen foglalkozok, szívesen adok lelki segítséget is, de nem tudom elképzelni magam azon a pályán.
Viszont tudom, hogy tanárként épp, hogy meglehet élni itthon. Mivel fiú vagyok, nem olyan egyszerű a házasodj jó helyre lehetőség, amit szintén sokan mondanak lány osztálytársaimnak, akik pedagógusi pályára készülnek, és amúgy is távol áll az elveimtől ez alapján társat találni.
De családot szeretnék, és ha amiatt kellene lemondanom a gyerekekről, mert nem tudok nekik mindent biztosítani a jövőjükhöz, azt nem tudom hogy viselném, na meg azt se, hogy 40 évesen rájövök, hogy elrontottam akkor azt a döntést, másnak volt igaza, én meg makacsan követtem a hivatásomat, amiből szimplán megélni nem lehet.
Elgondolkoztam azon is, hogy ha esetleg nehezen megy tanárként, akkor pályát váltok, de milyen lehetőségem van pedagógus diplomával elhelyezkedni olyan helyen, ahol jobb a fizetés? Vagy levelezőn lehet tanárság után új diplomát szerezni? A tanáraim szerint nem, mert se idő, se kedv. Most csináljak mást, és inkább utána a tanárit, ha még akkor is szeretném. De dobjak el 6 évet pl. az orvosin az életemből, ha már most tudom, hogy csak a pénzért csinálnám?
Szerintetek ilyen kérdésekkel kit kereshetek fel? Vagy csak vágjak bele, és ne gondolkozzak ennyit a jövőn?
Köszönöm, ha elolvastad, és ha válaszolsz!
válasza:
válasza: válasza:Én tanáris vagyok (mat-kém). Azt kell eldöntened magadban, hogy mi az, amit egy életen át szeretnél csinálni. A képzés nem egyszerű (bár az orvosi sem az), ugyanúgy 6 év a gyakorlattal együtt (középiskolai). Ha a fizikát választod (nagyon keresett szak!), rengeteg laborod lesz, amire kötelező mindig bejárni, ezek lefárasztanak, ha mellette még másik szakod is van.
Tanárként nem fogsz sokat keresni, lehet nem engedhetsz meg magadnak minden nyáron hawaii-i nyaralást, viszont adhatsz annyi magánórát, hogy ne halj éhen;)
Mit szeretnél igazán? Embereket gyógyítani, életet menteni, vagy gyerekeket tanítani, érdeklődést felkelteni igen szép tudományok iránt?
Most úgy fogalmaznék, hogy bár szívesen foglalkozok emberekkel, nem feltétlenül betegekkel/szervi gondokkal küzdőkkel szeretnék dolgozni. Lehet nem is bírnám lelkileg.
Szerencsémre az általános iskolás tanáraim kedvesebbek, páran megengedték, hogy beülhessek tanórákra, segíthettem, elhívtak táborokba. Sőt az egyikük ajánlott egy szülőnek, hogy a karantén alatt tartsak korrepetálást, felkészítést, és ezt mind annyira élveztem. Nem tudom megfogalmazni miért, csak szeretek az iskolában mozogni, fiatalokkal foglalkozni, köztük lenni, tanítani, meghallgatni, segíteni őket. A fizetés mellett nagy gond, amitől félek az az érdektelenség, az, hogy mintha semmi sem érdekelné a diákokat. Bár ez még odébb van, hogy megoldjam.
Persze lehet azért tetszik ez jobban, mert ebbe már beleláthattam. Illetve, míg egyes tanáraim szerint nekem való szakma ez, más szerint nem lennék képes 30 főt fegyelmezni, egy osztály élén állni. És nem tudom ki mondja őszintén, és ki az aki csak lebeszélni/rábeszélni akar.
válasza: válasza: válasza:Szia, nem ajánlom a tanári szakot, ha a biológia érdekel, menj olyan szakra, ahol sokat kereshetsz. Nem csak orvosira lehet menni biosszal, vannak mérnöki szakok is, pl. biomérnök, amivel el tudsz helyezkedni cégben stb. Ha mást nem, akkor egyetemi tanársegéd is lehetsz ezzel, és akkor máris taníthatsz, csak olyanokat, akiket érdekel is.
Abban nincs igazuk a tanáraidnak, hogy felnőttként ne végezhetnél el egy másik egyetemet. Ha nagyon közoktatásban akarsz tanítani, azt felnőttként is elvégezheted, semmi nem fog megakadályozni benne, főleg, ha van egy mérnök szakod, akkor nem lesz nehéz. És hidd el, sokkal nehezebb úgy elvégezni egy mérnöki szakot, hogy tanár vagy, mint fordítva!!! Először legyen egy normális végzettséged, és utána szerezz "csak úgy" tanári képesítést, ha szeretnél... Ha újrakezdhetném, én is így csinálnám!
Szerintem ez a leglogikusabb út a helyedben, és teljesen megértem a tanáraidat, szüleidet, hogy ha látják rajtad, hogy tehetséges vagy, kiakadnak, hogy azt mondod nekik, hogy tanárnak akarsz menni.
A kérdésedet olvasva sok mindent felismertem, ami valamikor számomra is probléma, nehéz döntéshelyzet volt. Te még a szar döntések meghozatala előtt vagy, örülj neki, és élj vele jól. Ha szeretnél, írj rám privátban, és válogatott rémtörténetekkel fogom elvenni attól a kedved, hogy tanár legyél!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!