Egyetemisták/ volt egyetemisták, akik az egyetem alatt nem költöztetek el otthonról, megbántátok?

akkor én leszek a kivétel én örülök, hogy elmentem és nagyon rossz, hogy megint haza lettünk zavarva

szeretem a családomat, de azért nem mindig happy a légkör, ráadásul, így 20 évesen jó érzés, hogy nem kell senkinek jelentenem, hogy hova megyek, magam osztom be a kis pénzecskémet

de nekem az is közrejátszott, hogy szinte biztos volt, hogy kapok kolit, ahol azóta is nagyon szeretek lakni

Szerintem ez sok mindentől függ.

Én egyetemvárosban lakom születésem óta (Pécsen) és bár anno megfordult fejemben Pest de elég egyszerűen döntöttem amellett hogy maradok. Kb minden emellett szólt.

Máshol albit/koleszt kéne fizetni itthon ingyen lakom.

Itt mindent ismerek, tudom hol van.

18 évesen kezdtem, akkor még merésznek éreztem volna, hogy egyedül menjek egy idegen városba. Tudom hogy sokan teszik, de nekem hirtelen nagy ugrás lett volna.

Az összes barátom is itt maradt.

A képzés van olyan jó mint Pesten, az egyetem szép, tiszta rendezett ahova én járok és autóval 10, busszal 15 perc alatt benn vagyok.

Nyilván attól nagyon sok minden függ, hogy milyen az otthoni légkör. Egyesek menekülnek otthonról a család miatt.

Nekem nagy szerencsém, hogy van egy bátyám akivel 5 van köztünk, ugyanoda járt ahova én, az elején amikor kezdtem még neki is volt egy féléve, így sokszor együtt mentünk be, ugyanott buliztunk és nagyon jó volt, tudott segíteni, tanárok stb. De mi nagyon jól kijövünk alapvetően.

Anyummal és a tesómmal élek (elvált szülők)de mi baromi jól kijövünk. Nem szólnak be, mikor, hova, kivel megyek. Nem titkolom, ha valaki kérdezi elmondom hogy x-el városba, kb mikor jövök és ennyi.

Nem vájkálunk egymás magánéletében, megvan a kellő szabadságom. Ha buliból reggel 6kor estem haza (néha volt azért ilyen:D) soha senki nem szólt be. Nem téma ez nálunk. Nem szólnak bele, hogy a spórolt pénzem mire költöm. Tény hogy nem dohányzom, nem drogozom és bár szoktam járni (nyilván általában) iszogatni, bulizni, nem vagyok alkoholista. Barátaim normálisak.

Dolgoznom nem kell, nem azért mert lusta vagyok, hanem mert tény és való hogy suli mellett dolgozni elég nehéz, nehezebb tanulni. Nálunk valahol ez volt mindig is a normális a családban, már a szüleimnél is hogy előbb tanulsz, egyetemet elvégzed, utána lesz még időd dolgozni.

Szóval összességében azt gondolom nagyon szerencsés vagyok és egyenlőre abszolút nem bántam meg. Nem mondom hogy így is itt tervezem az egész életem feltétlen, lehet egy mestert csinálnék külföldön de egyenlőre ez így most nagyon jó és a távoktatást leszámítva nagyon élvezem.

Mi alapvetően összetartunk itthon és segítünk egymásnak, pont annyi a távolság amennyi kell, mindenkinek megvan a magánélete, de annyi megvan osztva amennyi kényelmes, amennyi kell.:)

Úgyhogy nem, nem bántam meg.