Van értelme középiskolát csinálni, ha az egész csak szenvedés, és kezd mentálisan is kicsinálni?

Hosszú idő után mentem vissza a középiskolába, mert kedvet kaptam ahhoz, hogy leerettségizzek, meg utána egyetemre menejek. Az ötlet onnan jött, hogy sok ismeretterjesztő könyvet olvastam, és azt gondoltam, miért ne tudnám megcsinálni?

Szóval visszaültem az iskolapadba, de már nehezményeztem a dolgokat ugyanis bár kevés volt a tananyag, de teljesen furcsa volt, hogy annyi mindent kell tanulnom. A matematikai és angol alapok teljesen kiestek, de azért valamennyire helytálltam.

A mentláis összeomlásom ott kezdődött, hogy online oktatás vette kezdetét, amit a tanárok többsége félvállról vesz. Egyre csak küldik az anyagokat, magyarázat szinte nincs, és a leckék csak halmozódnak, halmozódnak és halmozódnak. Mondanom sem kell, hogy dolgozni már nem tudok, mert ezt a hatalmas tananyagot magamban én, aki kiestem az iskolai ritmusból nem tudom feldolgozni.

A fizika tanár csak küldi és küldi a feladatokat anélkül, hogy elmagyarázná. Majd most kitalálta, hogy dolgozatot irat. Semmit nem magyarázott el, de dolgozatot irat, amiből semmit nem értek. Az angol ugyanez. Egy nyelvet tanítani kellene, de folyamatosan jönnek az új anyagok/feladatok pár szavas kommentárral. Fogalmam sincs már hol járunk angolból, teljesen szétcsúszott minden. A matematika tanár egy fokkal jobb, csak ő meg azt hiszi, hogy 1-2 óra elég egy teljes témakör feldolgozásához.

Vagyis mi történik?

Folyamatosan halmozódnak az új anyagok magyarázat nélkül, és előszeretettel fenyegetnek dolgozatokkal.

Az osztálynak már csak kis része aktív. És alattam is rezeg a léc, túl sok ez nekem, kezdek összeomlani.