Mi értelme van a nappali tagozatnak meg összességében a tanári jelenlétnek?

Kedves kérdező!

Nem mindenki tanul könnyen; sokaknak kell a magyarázat, az ismétlés és a személyes jelenlét.

Középsuliban a hallgatók kamaszok; azaz ebben az időszakban alakul ki a jellemük, s hogy az milyen irányba fordul, a pedagógus is befolyásolja.

A digitális oktatás nagyjából csődöt mondott, csak most még nem érzékelik a hatását. Ezen hatások nagyjából egy év múlva fogják éreztetni a hatásukat. A ellébecolt tanulás ki fog ütközni, és keserves lesz újra az az időszak, amikor nem lehet a családot leültetni, hogy közös erővel oldják meg a TZ feladatait és amikor nem hívhatsz fel egy magántanárt azzal, hogy kedd délután 2-kor legyen elérhető online és te elküldöd neki a feladatokat, ő meg a megoldásokat. Még mielőtt kontráználl: ez jellemző volt a tavaszi félévben...

Ezeket nem tudja kivédeni az online oktatás...

Arról nem is beszélve, hogy ha a kamaszok napközben ellepik a plázákat, a tereket, annak lesznek társadalmi következményei...

A digitális oktatás sem tanárok nélkül zajlott.

Azonkívül meg igenis kell a közösség, már most is katasztrofális a gyerekek kommunikációs képességei.

Azonkívül a legtöbb gyereknek kell a felügyelet, különben lógni fog, mással foglalkozik....

Szerinted egy alsótagozatos gyereket otthon lehet hagyni egyedül és tanulni fog egész délelőtt egyedül? Biztos nem. Nagyobbak sem. Persze most más volt, mert nagyrészt a szülők is otthon voltak velük.

Oké, hogy osztályonként optimista becsléssel van 1-2 ambiciózus gyerek, aki magától, tanári vagy szülői nyomás nélkül is szorgalmasan tanul és esetleg még 3-4, aki ugyanezt megteszi a szülők erőszakoskodása hatására, de a többségre ez egyáltalán nem igaz. Egy olyan suliban, ahová eleve nem az óvoda óta egyetemre készülő diákok járnak, hanem azok, akiknek muszáj, mert még tankötelesek ez az arány valószínűleg nullához konvergál.

Ha egy átlagos, nem az ambíciózus kisebbségből származó 16 éves gyereket otthon hagysz és rábízod, hogy tanuljon és haladjon az anyaggal, akkor mindent fog csinálni a pc játékoktól a kiskutya sétáltatásán keresztül a f#szverésig, a tankönyvet legfeljebb akkor veszi elő, mikor már számít rá, hogy anyu vagy apu hamarosan hazaér.

Én sem voltam különösebben elájulva a tanáraimtól, talán egyetlen olyat tudnék mondani, aki valóban jó tanár volt, hiába jártam "jó gimnáziumba". Viszont az is tény, hogy a tankönyvek annyira használhatatlanul sz#rok voltak, hogy csak azokból tanulva nem tudtam volna olyan teljesítményt nyújtani, mint az órai jegyzeteimből tanulva. A tankönyvek nagy részét ki sem nyitottam egész gimnázium alatt, legfeljebb érettségi előtt néztem bele némelyikre. Akármennyire is alkalmatlan volt egy-egy tanár emberileg a munkájára, azért a többségük így is több tudást adott át, mint amit önállóan tudtam volna megtanulni a tankönyvekből extra wikipédia olvasgatás és kutatás nélkül.

Amit a kérdező csinál, az nem érvelés. Nem szeretem az ilyet, amikor valaki leírja a saját tapasztalatait, és ezt általánosítja mindenkire (pl. te tudsz otthon tanulni egyedül, ezért azt hiszed, hogy az iskola felesleges, mert ha te tudsz, mindenki tud...).

Az iskola legnagyobb értelme tanulás szempontjából, hogy kereteket ad a tanuláshoz és rendszeresen követel. Igenis sok gyerek adott idő alatt nem jutna el az ismeretszerzés végére, mert nem tudja beosztani az idejét, vagy egyszerűen nem veszi elő a könyvet, ha nincs meg a követelés kényszere. És ez nem csak a rossz képességű gyerekekre vonatkozik.

A másik, hogy a tanár munkája több annál, hogy "szépen, választékosan elmondja, ami a tankönyvben van". A tanár magyarázatot ad, kiemeli a lényeget, megmondja, mik a hangsúlyosak egy adott tananyagban és mik nem. Erre is rengeteg gyereknek szüksége van. Sokan elolvassák a tankönyvi szöveget, és megkérdezik, hogy "ebből mit kell tudni?", hiszen nem tudják, mik a hangsúlyos részek benne. Sőt, az én tapasztalatom tanárként, hogy ha egy gyerek magától tanul meg valamit, az inkább felszínes tudás, mert nem tudja, mi miért van, csak bebiflázza ilyenkor. És ez sem a gyengébb képességű gyerekekre igaz! A felszínesség pedig sokszor rosszabb, mintha meg sem tanulta volna.

Az olyan tantárgyak pedig, mint pl. a fizika vagy matematika olyanok, hogy azt pl. én annak idején magamtól biztos nem tudtam volna megtanulni. Nekem kellett, hogy a tanárok magyarázzák el. És ötös voltam belőlük, pont ezért, mert jó tanáraim voltak. Ha teljesen magamra vagyok utalva a tanulásban, biztosan nem jutok el a deriválás és integrálás szintjéig.