Olvastatok olyan önfejlesztő könyvet amiről azt gondoljátok bárcsak elolvastatok volna17 évesen?

Nem. A titok és társai csak időpocsékolás. Amit sajnálok, hogy nem olvastam 17 évesen, azok olyan szakkönyvek, amik akkor nem voltak számomra elérhetőek. A gondolj szépre és megtörténik veled számomra szánalmas önhazugság. Ha már önismeretre gondolsz, akkor egy személyre szabott pszichoterápia, az igen, de az ilyen 60 éves plasztiknénik, mint Hay, akik arról búgnak halk hangon szinti zenére, hogy gondolj szépre és megtörténik veled... na ne...

Igen, nekem is volt ilyen szakasza az életemnek, amikor még nem láttam rá, hogy mit jelent az online marketing és reklámpszichológia. Ma már tudom, hogy miért népszerűek ezek az anyagok, legyen szó a Titokról, Brian Tracy vonalról vagy a hazai lebutított Szabó Péter anyagokról. Könnyebb elmenekülni a felelősségvállalás elől, és ezeket hallgatni tanulás, kemény munka és racionális tervezés helyett. Az emberek szeretik a csodákat, mert nem nőnek fel. A felnőttséggel felelősség jár és a mesékben a jó mindig elnyeri méltó jutalmát. Az szebb, mint a valóság, ahol szembe kell nézni azzal, hogy nem, nem biztos, hogy eléred, amire vágysz, mert az élet nem mindig igazságos. Szerintem egészségesebb, ha valaki szembenéz ezekkel, mintha mantrázza ezeknek a manipulatív embereknek a cuccait. Ez számukra csak üzlet, semmi más. Nyilvánvalóan jó üzlet.

Jó, és az agykontrollrol mi a véleményed?

Az önhipnózis ma már bevett gyakorlat, élsportolók is napi szinten végzik. Ebben lehet valami, teljesítménynövelés és fájdalomcsökkentés egyaránt. Az más kérdés, hogy ezt tisztességesen kb. 10+ év tanulással lehet gyakorolni, klinikai szakpszichológusként hipnoterapeuta végzettséggel és nem saját kútfőből gyakorolva néhány jól marketingezett mp3 alapján, mert ez etikátlan.

Köszi a valaszt

Steven Carter – Julia Sokol: A férfi, aki nem tud szeretni