Nem tanultam semmit, mi legyen? :D

Cipész szakmát tanulok. Ez előtt kőműves voltam egy évig, de már az első évet annyira nem bírtam, hogy amint lehetett ki is iratkoztam. Osztálytársak belém álltak,mindenki piszkált, mellesleg a szakmát is utáltam.

Utána jött ez, cipész. Ezt szintén nem szeretem, mint az előzőt sem, csupán idő húzás, hogy teljen az idő és ne az legyen, hogy semmit sem csinálok, legalább iskolába járok. 3.-as vagyok, tehát végzős. Hétfőn kezdődik az írásbeli és én szó szerint semmit nem tudok a tételekből.

Nyilván nem úgy kell elképzelni, hogy 3 év alatt semmi sem ragadt meg. A vizsga cipő technológiáját az elejétől a végéig tudom és meg is tudom csinálni. Viszont a tételben nem csak az van, amit gyakoroltunk, vannak olyan gépek, műveletek a tételben, amik nálunk a gyárban nincsenek is.

A kérdés tehát a következő: Kezdjek el valahogy nagyon gyorsan tanulni, vagy hagyjam az egészet és nyugodjak meg?

Érvek amellett, hogy szorongjak és megszakadásig tanuljak, amíg nem kezdődnek a vizsgák:

•Ha megbukok vagy újra kezdem az egész évet, vagy marad a 8 általános (egyenlőre), amit nyilván nem szeretnék.

•Lesz egy szakmám és dolgozhatok majd benne. :)

És a másik oldal:

•Mire megyek azzal, hogy van egy szakmám, amit utálok, ezért sosem fogok dolgozni benne?

•Csak társadalmi nyomásra vagyok itt, mert muszáj valamit csinálni. Amennyire csak lehet közömbös, sőt utálatos valami, azt kimeríti nálam ez a szakma.

Valamint valami tanács, hogy mit kezdjek a jövőmmel, ha semmi sem érdekel?

Valamit tehetek, hogy ez változzon, vagy öngyilkosság? :)

Mert ez a világ megköveteli, hogy csinálnod kell valamit minden áron, viszont nincs kedvem semmihez, ezért minden szenvedés. Azt meg nem szeretnék.