Egyetemisták! Nektek fontos, hogy a tanárok ismerjenek és megjegyezzenek titeket?

Hát nálunk igazából bőven érződik a különbség, mert nem vagyunk annyira nagyon sokan (van, hogy előadáson is fel vagyunk bontva több csoportba) és eleve inkább 10-15 fős szemináriumaink vannak, a tanárok is többször tanítanak minket. Szóval azért arcra általában felismernek, valaki a nevünket is tudja és a többség szokott köszönni is, de így az is elég egyértelműen látszik, hogy ki a befutó és ki nem. Engem sem zavart egy ideig (mondjuk én ilyenektől nem is tartottam soha, hogy pl. észreveszik, hogy nem vagyok ott vagy nincs házim, mert ezt alapból vezetik, így kiderül és megbuktatnak, ha nem teljesülnek a követelmények), de már kezd zavarni, mert olyan mintha azt gondolnák, hogy mi csak úgy ott vagyunk, nem érdekel, nem foglalkozunk vele stb., nem is fordítanak ránk annyi figyelmet mint a többiekre. Szóval hiába járok be minden órára, hiába csinálok meg minden feladatot, hiába tanulok, hiába vannak tök jó jegyeim, én egy senki vagyok, mert nem járok be a fogadóórákra, vagy nem maradok ott órák után beszélgetni stb. Míg akik mindig odamennek a tanárokhoz, ők sokkal több személyre szabott segítséget kapnak, elhívják őket előadásokra, adnak nekik plusz anyagot, megállítják őket a folyosón, felhívják a figyelmüket ösztöndíjakra stb., stb., és ezt picit irigylem tőlük. Ugyanakkor én szerintem nem tudnám ezt csinálni, mármint nem vagyok ilyen nyomuló típus és én sokszor nem érzem őszintének, amit ők csinálnak.