Szerintetek ez abszurd, vagy ésszerűtlen álom?

Mostanában kellene eldöntenem, hogy mit szeretnék kezdeni magammal iskola után.

Már kiskoromban megfogalmazódott bennem, hogy mindenképp valamilyen segítő szakmát szeretnék választani magamnak, de csak az utóbbi években merült fel bennem, hogy szeretnék ápolónő lenni valahol a harmadik világban, vagy katasztrófa súlytotta / háborús övezetekben, menekülttáborokban, tehát valamilyen segélyszervezetnél, de nem önkéntesként. A legszimpatikusabb számomra az Orvosok Határok Nélkül (MSF), de erről még nem döntöttem.

A lényeg az, hogy nagyon szívesen kitanulnék tehát ápolónak, de az, hogy valamelyik magyar kórházban dolgozzak, az kifejezetten taszít, nem akarok itt egy ,,átlag kórházban’’ dolgozni. (Tudom, ez nem a legjobb megfogalmazás, elnézést.)

Szóval a konkrét vágyam az, hogy olyan rászorulókkal dolgozhassak, akiknek nem automatikus, hogy segítséget kapnak, a világ olyan területein, ahol tényleg annyira rosszak a körülmények, és akkora káosz van, hogy kilátástalannak tűnik a helyzet.

Viszont nem tudom, van-e ennek realitása. Nem tanulnék ki ápolónőnek, ha irreális az álmom, hogy egy ilyen szervezetnél dolgozzak.

Valakinek van valamilyen tapasztalata? Vagy van erre esély? Olvastam, hogy veszélyes, mert járványok közt kell dolgozni, és konfliktusos területeken, de engem ez sem riaszt vissza.

Viszont azt sem tagadhatom, hogy valójában fogalmam sincs, milyen pontosan egy ilyen munka. Nem tudom, sosem voltam, csak él a fejemben egy kép, és tudom, hogy szeretnék ilyen embereken segíteni, ilyen emberekkel dolgozni, de ettől még semmi tapasztalatom. Oké, tudom, hogy nem riaszt a vér látványa, és szerintem mindenhez hozzá lehet szokni, de ettől még nem tudhatom, hogy képes lennék-e rá.

Nem mertem elmondani a családomnak, sem a barátaimnak, hogy ez az álmom, félek, hogy kinevetnének, azt mondanák nem vagyok ehhez elég bátor stb, és hogy ez az egész túl távoli és nagyszabású. Az az igazság, hogy mindig titkoltam ezt, ezért teljesen idegennek éreznék, hogy ezzel akarok foglalkozni, úgy éreznék nem illik hozzám, pedig szerintem de, csak ezt nem osztottam meg velük.

Plusz tudom, hogy nem támogatnák a veszélyei miatt, de akkor is erre vágyom.

Mit gondoltok? Bele kellene vágnom, van ennek realitása? Valakinek van valami tapasztalata, vagy akár ismerőstől hallott valamit?

Köszi előre is a válaszokat!!