Ti teljesen biztosak voltatok benne, hogy milyen egyetemi szakra akartok menni?

Egyáltalán nem, sőt. Elsőre nem is sikerült eltalálnom, kiválasztottam egy szakot, megpróbáltam és rájöttem, hogy az a terület engem valójában egyáltalán nem érdekel és emiatt abba is hagytam az első év után. Majd utána elkezdtem egy másik egyetemet, ott lediplomáztam és még mindig ezen a vonalon tanultam tovább. Szóval az én esetemben ez egyáltalán nem volt egy könnyű, egyértelmű döntés és igazából ez igaz a környezetem legalább 90%-ra. Viszont szerintem ettől nem kell azért kétségbeesni, mert az embernek még rengeteg lehetősége van változtatni és még bőven kialakulhat, hogy mi is vonz valójában, ha esetleg elsőre nem is sikerül eltalálni.

Amúgy jól hangzik az, hogy a területet vagy a munkát kell megcélozni, majd keresni hozzá egy szakot csak szerintem ez nagyon kevés esetben működik. Egy átlag középiskolás gyereknek nincsen annyi tapasztalata és ismerete, hogy átlássa ezeket a dolgokat és meg tudja ítélni, hogy konkrétan mi hogyan működik vagy úgy egyáltalán milyen lehetőségei vannak...mert azért ez túlmutat a tanár-orvos-mérnök hármason. Ebben segíthet a család, a gyerek közvetlen környezete vagy az internet is például, de szerintem ez nem feltétlenül elég. Egy középiskoláshoz még közelebb állnak a tantárgyak, a tudományterületek, a szakleírások stb., ez alapján könnyebben tud számára érdekes vagy vonzó pontokat keresni és ezáltal választani. Szerintem.

10. végére döntöttem el, hogy a villamos eszközök, számítógépek, elektronikák stbstb érdekelnek engem. Édesanyámék javasolták, hogy akkor menjek villamosmérnöknek... Úgyhogy 11.-es koromban letettem az informatika érettségit (fizika v. info érettségi kellett a felvételihez). Az iskolai fizika órák áramkörös részein, az otthoni multiméteres hülyéskedéseimen kívül 0, ismétlem NULLA előképzettséggel kezdtem az egyetemet. Most másodéves vagyok, mostmár többnyire eltűntek a volt szakközepesek és a gimisek közti különbségek, belejöttem az egyetemi tanulásba...

Nehéz szak, ráadásul nagyon kell az önképzés (teszem azt otthon hobbiból elektronikákról olvasgatni/elektronikus rendszereket építgetni.. utóbbit már tervezem), mert az előadások/laborok önmagukban nem adnak túl sok "szakmai tudást", de tetszik eddig.

Specializációnak az egyik legnehezebbet vettem fel (műszeripar), mert érdekel. Kíváncsi vagyok, hogy fog menni...

...Ha marad bennem addig elszántság és energia, megcéloznék egy járműmérnöki (vagy hasonló) msc-t, mert a járműelektronikában kívánok elhelyezkedni, aminek a mostani események ismeretében nagy jövője van és érdekel is.

Szerintem sikerült jól választanom, de ehhez kellett szülői terelgetés is bőven. Ha otthon nem segítettek volna a tanulásban, vagy nem rugdostak volna kisiskolás koromban, megnézhetném magamat most, mert a közoktatás és az otthoni "szorgalmas tanulás" manapság önmagában sajnos nem sokat ér.

F