Van köztetek olyan, aki későn jött rá, hogy tanulni kellett volna?

Én rengeteget tanultam, de túl görcsösen, nem hatékonyan. Büfészakon végeztem csapnivaló karon.

Elvileg sohasem késő. DE. Nem mindegy, hogy az ember 19-24 éves kora között tqnul, esetleg bejárós, otthon lakhat, csak a tanulás a dolga, nappalis lehet, vagy kb 30 évesen jár munka mellett estire, kevés alvással, rohanással és közel 0 élettel.

Én programozni tanulok, nagyon imádom, de... Már ott tartok, hogy a héten több éjjel is kódokkal álmodtam.

37 vagyok, mérnök. Tavaly jöttem rá, hogy én nem ezt akarom csinálni. 15 év után meglehetősen nehéz belátni, hogy újra iskolapadba akarok ülni, és teljesen mással foglalkozni, mint eddig.

A legnagyobb gond ebben a korban az, hogy kell egy olyan munkáltató, aki ezt eltűri, elnézi, esetleg nem veszi észre, hogy olyasmit akarsz tanulni, ami nem váég a profiljába, és talán még támogat is évekig benne, szabadságra enged, vizsgázni enged, eltűri, hogy fáradt vagy, stb.

Semmi nincs elbaxva, csak baromi nehéz a teljes váltás.

Én most kezdem. Majd meglátjuk, hogy alakul.

Igen. Teszek érte. Család és munka mellett nem könnyű, de lehet választani 2 nehéz út között:

1. nem teszed, amire vágysz, és elviseled annak fájdalmát, hogy ez már mindig így marad

2. teszel érte és azért nehéz, mert nem ideálisak a körülmények

Én úgy vagyok vele, hogy ha már szenvedek, akkor az legyen pozitív értelemben az, és legyen eredménye. Mert jobb 40 évesen csinálni, amit akarok, mint soha az életben.

#3 vagyok.

Messze még a váltás, 4 év. Pedagógus.

Nem piacképesebb, de hirtelen tipikus homlokracsapós felismerés volt, hogy ezt akarom csinálni.

Én a megfelelési kényszerem és a rossz otthoni körülmények miatt sorozatosan bakot lőttem. Mindig is érdekelt a néprajz, de a szüleim azt mondták, abból nem lehet megélni...a lényeg röviden annyi, hogy történelem-politológia-1 év kihagyás- könyvtárinformatikus váltások, cikázások révén rájöttem, hogy SOHA nem fogsz boldogulnu, érvényesülni az èletben, ha nem azt teszed, végzed, amit szeretsz, ami érdekel. Most vagyok 24 éves. És megint elszúrtam, mert nagy nyomás alatt vagyok a szüleim rossz anyagi körülmènyei miatt. Azt hittem, szociológiával majd eltudok helyezkedni, csak az a gond, hogy nem érdekel, taszít az egész. 370 pontommal nyelvvizsga nélkül sehova nem vesznek fel. A fizetőset nem tudom megengedni. Nincsenek olyan kapcsolataim, hogy jól eltudjak helyezkedni, mint mások.

Közben telnek az évek,szeretnék élni is nem csak lètezni. Változik az ember. Nagyon ***r az egész. De valahogy megpróbálok kimászni...

Az egyik rokomom nem tanult, a 8 általánost sem végezte el. Jó társaságba keveredett. Adtak neki egy főszakács pozíciót. Közel 500 ezret keres havonta, 0 vègzettség/nyelvtudás mellett. Ebben az országban minden az ismerettségen múlik.

Egy a lènyeg: azt tanuld, ami érdekel

A rokon, akit most irigyelsz, fizikailag tönkremegy 20 év múlva, és sosem jut el odáig, hogy megkérdezze magától: megérte a pénzért?

Tanulj és magaddal foglalkozz! Menni fog! Az öröm nem az 500 nettónál kezdődik, hanem annál, hogy azt csinálod, amit szeretsz.