Ti ki mernétek menni egyedül külföldre tanulni?

Már válaszoltam korábban is, de kicsit kifejtem: sajnos én csak egy évre jöttem, de ez az egy év sokkal-sokkal fontosabb volt rengeteg szempontból, mint az előzőek együtt. Itt tanultam meg igazán önállónak lenni, hogy minden szituban egyedül kell megoldanom a dolgokat, nem szégyellek segítséget kérni, eljutottam olyan helyekre, amikről tavaly ilyenkor még csak álmodtam, és megtanultam a nyelvet használni, kommunikálni, megértetni magam rajta. A szüleim persze aggódtak, de látták, hogy megállom kint a helyem, azóta nem aggódnak.

Van gimnáziumi érettségim és középfokú komplex angol nyelvvizsgám. Külföldön mit tudok dolgozni ennyi végzettséggel ?

Igen, nagyon megéri. Én Svédországban tanultam egy kis vidéki egyetemen.

Én mertem, igaz nem 18 éves voltam, hanem 23, de visszagondolva már bánom, hogy nem csináltam már az alapképzést is külföldön. Igen, nehéz volt az eleje, volt hogy haza akartam menni, de aztán belerázódik az ember, és a végére óriási élmény lesz és nagyon sok tapasztalatot lehet gyűjteni, barátokat szerezni a világ minden pontjáról, és nem mellesleg az oktatás színvonala is összehasonlíthatatlan a magyar egyetemekkel. A szüleim nekem is szomorúak voltak, hogy elmegyek, de végeredményben tudták, hogy ez a mai generációnak egy óriási lehetőség, és ki kell használni.

Még azt is hozzátenném, hogy én amíg otthon laktam borzasztó önállótlan (van ilyen szó?) voltam, tehát konkrétan reggel ébresztettek, este lerakták elém a vacsorát, a szekrényem mindig varázsütésre feltöltődött tiszta ruhákkal, szóval tényleg így visszagondolva életképtelen voltam. Ezért nekem ez a külföldi tanulás, ahol senki nem gondoskodott rólam egyfajta sokkterápia is volt. Mindenképp jellenformáló tapasztalatot ad, ezt is el lehet mondani a szülőknek.

nana, kulfoldon tanulok. Londonban pedig egy evet eldegeltem, dolgozgattam csak ugy. ennel kiralyabb dolog nincs.