Aki volt cserediák, tud válaszolni néhány kérdésre?

Én rövidebb ideig voltam kinn, és Európában. Legkorábban 16 éves koromban. A leghosszabb kinn tartózkodásom fél év volt, már az egyetemen.

Szóval némileg más helyzet, de amit hozzá tudok tenni:

- idegen nyelven tanulni nem volt gond számomra (szerencsés vagyok, meg jól is ment a nyelv) Persze sokkal hosszabb időbe telt, de érdekes volt, élvezetes, egyáltalán nem jelentett stresszt.

- nem volt honvágyam (a "régi" időkben heti kétszer telefonáltam haza, aztán ahogy lett skype, már naponta beszéltünk, ha csak pár percet is, inkább a szüleim miatt, mert ők egyedül voltak itthon - mármint mindketten egyedül élnek)

- egyáltalán nem felejtettem el magyarul, akcentusom sem lett

- ottaniakkal és külföldi cserediákokkal vegyesen barátkoztam. Csak a magyar cserediákokat kerültem (pedig volt köztük szimpatikus), de nem akartam akár észrevétlenül beleesni abba a hibába, hogy magyarul beszélgetve, egy mini kinti magyar közösségbe bezárkózva töltöm az időmet - úgy voltam vele, hogy itthon találkozom elég magyarral:)) és legfőképpen azért megyek ki, hogy nyelvet tanuljak

- voltak kinn 15 éves cserediákok is, szerintem az az egy év ebben az életkorban rengeteget számít. Szóval én azt javasolnám, 10-ben menj ki. (Az én ismerőseim, 3-4 ember, akik egy egész évet töltöttek kinn ebben a formában, mind 10. osztály után mentek. Az még elég távol van az érettségitől, hiszen általában 11-ben kezdődnek a fakultációk, és azzal a igazi felkészülés az érettségire) DE! pl. amikor 16 évesen voltam kinn, az utánam következő lány 15 éves volt, és a fogadó család megosztotta velem az aggodalmait, hogy túl fiatal, hogy fogják így bárhová elengedni, mennyire lesz önálló, és egyáltalán mit engedhetnek meg majd neki, hiszen az övék a felelősség. Én "már" 16 voltam:)), és jól beszéltem a nyelvet, látták, hogy talpraesett vagyok és ha váratlan program volt, akkor is mindig megtaláltam a módját, hogy tudassam, hova megyek és mikor jövök, hogy változott a program, szóval értem nem aggódtak:) - vagy legalábbis nem mutatták, és nem korlátoztak semmiben.

- legyenek nagyon jó nyelvi alapjaid, mert akkor tudod igazán kihasználni a lehetőséget!

Furának tűnik, de ez a legegyszerűbb és legjobb módja a nyelvtanulásnak. Napról napra egyre többet ért meg az ember és 2-3 hónap után már simán lefolytat egy beszélgetést. Úgyhogy ettől nem kell félni.

Én megkérdeztem az igazgatót, hogy mi ennek a menete, kell-e osztályozóvizsgáznom, vagy beszámítanak pár jegyet, stb. Aztán szóltam az osztályfőnöknek is. Nem volt ebből semmi probléma, mindenki jól fogadta.

Az, hogy ki mennyit beszél az itthoniakkal, teljesen szubjektív. Nekem a kétnaponta egy telefon az elején szükséges volt, majd egyre kevesebb lett, de van, aki az elejétől fogva kéthetente vagy havonta skypeol a családjával. Én azt mondom így visszanézve, hogy a heti 1 bőven elég, mert különben nő a honvágy és nehéz lesz a kinti beilleszkedés.

Persze én közeli országban voltam (YFU-val, 1 évre), ezért simán haza lehetett telefonálni, de Japánból ez azért nehezebb, úgyhogy onnan úgyse tudnál gyakran beszélni a szüleiddel.

Lettek ottani barátaim is, de a cserediákokkal szorosabb kapcsolat alakult ki, pont azért, mert ugyanazon mentek át, mint én, és megértettük egymást.

Nekem a helyesírásom romlott sokat a kintlét alatt, meg néhány szó nem jutott az eszembe magyarul, de nem felejtettem azért sokat.

Én 2 családnál laktam, mert az elsővel nem jöttem ki jól, aztán nekem pár hónappal előbb haza is kellett jönnöm (privátban leírom neked, miért, ha ez érdekel), és igen, volt honvágyam az elején, de ez egy idő után elmúlik, ha beilleszkedsz oda.

Privátot írj, ha van még kérdésed :)

Előző vagyok.

Van olyan ország, ahol kell egy angol nyelvi tesztet írnod, vagy pl Franciaországhoz franciát, de a legtöbb ország ettől eltekint. Az angolodat egy kicsit tornázd fel, de csak azért, hogy ha bármi van, megértesd magad, bár Japánban nem tudom, mennyien beszélnek jól angolul, szóval lehet, hogy ott az angollal alapból nem érsz sokat.

Nem kellenek erős nyelvi alapok, mert mint írtam, nagyon hamar bele fogsz jönni. Sokan 0 nyelvtudással mennek pl Mexikóba, aztán felsőfokúval jönnek haza.

Szia!

Én voltam kint, egy évre, nem az YFU-val. 0 angol tudással, kis japán nyelvtudással. Leraktam kint a japán középfokút. Imádtam kint lenni, a fogadócsaládom szuper volt, nem váltottam ( de amúgy elég gyakori a csere). Az itthoniak közül szinte mindenki támogatott. Ha japán vagy cserediák és szeretnél részt venni az igazi japán mindennapokban, akkor nem nagyon lesz időd kapcsolatot tartani a magyarokkal. Én e-maileztam a családommal, de alig skype-oltam néha egy-két barátommal. Ha kint vagy, akkor az ottani életedet éld, ne azt amit egy évre itthon hagysz. ;) Ez így természetes. Ki kell használni azt az egy évet. Nem ismerem pontosan az YFU szolgáltatásait, de mindenképpen hatalmas élmény egy ilyen programban való részvétel. Sok tapasztalat, jók, rosszak. Király a cserediákélet!