Ti mit gondoltok arról, ha valaki 27-28 évesen megy Erasmusra?
Előre is elnézéseteket kérem a sok olvasnivalóért, de hogy árnyaljam a képet, le kell írnom a részleteket:
25 éves férfi vagyok, már több éve önfenntartóként külön élek a családomtól. Elvégeztem egy nappalis alapképzést (22 évesen kezdtem, mert korábban egy másik szakra jártam, amit otthagytam), és tervezem, hogy levelezőn, egy másik alapképzésen (mester helyett) továbbtanulok. (A két alapképzés passzol egymáshoz, és mindkettőt használnám tehát nem azért csinálnám a másikat, mert az előző rossz döntés lett volna.)
Sajnos a nappalin nem használtam ki az Erasmus adta lehetőségeket, pedig szerintem pont olyan ember vagyok, akinek ez nagyon testhezálló lenne. Jól beszélek nyelveket, érdekel a politika, a kultúra; rugalmas vagyok. Ezért, mivel levelezősként is adott a lehetőség, mindenképpen szeretném megpályázni.
Mindenki mondja, hogy hajrá, menj, élvezd ki, de engem mégis önvád kínoz életkorom miatt, amellett, hogy a karrierem egyik -bár kissé megkésett - fontos lépésének tartanám az Erasmust.
Nem iszom alkoholt, nem bulizok, céltudatos vagyok, a tanulás és a munka teszi ki az időmet, tehát nem életművészkedésből mennék ki. Természetesen kinn is dolgoznék a tanulás mellett, hogy fenntartsam magam, hisz az ösztöndíj nem elég, illetve, hogy a nyelvet (várhatóan a célország nyelvét, amit több éve tanulok) még inkább elmélyíthessem. Aztán szakmai gyakorlatra is mennék Erasmussal.
Ugyanakkor a kulturális csere (hangsúlyozom: nem a kocsma!) része is nagyon vonz a dolognak. Az elmúlt években a megélhetésért való küzdelem és a tanulás mellett nem sok időm volt emberek közé menni, ezért a várhatóan kb. 5 éves korkülönbség ellenére nagyon vágyom a világ minden országából jövő hallgatókat megismerni.
Mi szólna az Erasmus mellett és mi ellene?
Mellette:
- legfontosabb: Lényegében így tekinteném "befejezett" és lehetőségeit kihasználó embernek magamat
- még 30 éves korom előtt állok, tehát nem vagyok olyan nagyon öreg
- 30 évesen szeretnék házasodni, és addig megengedhetem magamnak a mobilitást
- a karrierem szempontjából hasznos tapasztalat
- ott is dolgoznék (nem feltétlenül fehérgalléros munkát, de dolgoznék, az a fő)
- önfenntartó leszek az alatt is
- Magyarországon képzelem el a jövőt, de amíg tehetem, szeretném megtapasztalni rövid ideig a külföldi létet, úgy, hogy biztos keretek közt vagyok (nem csak kimegyek, aztán lesz ami lesz)
- szeretek dolgozni, és legalább 70 éves koromig dolgoznék, ha bírom, tehát ez a rövid idő, amit kinn töltök, nem számít a nyugdíj stb szempontjából
- bölcs mondások/ közhelyek: "30 év múlva, ha visszatekintesz, bánni fogod, hogy nem próbáltad ki" (persze itt nem a drogra gondolt Arisztotelész:)
S mi szól ellene?
- Nem lenne lineáris a karrierem, hisz fel kéne adnom az itthoni állásom, hogy kimehessek
- Az előbb említett "törés" ellenérzéseket kelthet embertársaimban, főleg a HR-esekben: "Miért ilyen felelőtlen? Más családfenntartóként ezt nem engedhetné meg magának. Örüljön, hogy van munkahelye, s becsülje meg, ne mászkáljon külföldre, ne hagyja ott a biztost a bizonytalanért...".
Amint látjátok, őrlődöm. Itt nem az ész és az érzelem áll szemben, mert mindkét szempontnak van értelmi és érzelmi vonatkozása. Vagy csak azért gyötör az önvád, mert nem vagyok elég erős? Vagy teljesen normális, hogy szégyellem magam?
Szia!
Szerintem ne aggodalmaskodj, hiszen Te nem vagy az az "örök egyetemista" típus, akit a szülei tartanak el, és kocsmából kocsmába esik. Te céltudatos fiatal embernek tűnsz. Gondolj bele: ha visszagondolsz 40-450 évesen, akkor ez a kint töltött idő olyan csekélynek fog tűnni, és mégis olyan jó lesz belegondolnod, hogy küzdöttél, és megcsináltad!
Szerintem önfenntartóként és levelezőskánt kimenni nagyon nagy dolog, és egyáltalán nem felelőtlen. Kinn is dolgozhatsz. Miért pont téged, céltudatos embert ne illetne meg az a sok előny, ami az Erasmussal jár, amikor sokan tényleg csak bulizni mennek ki?
Egy ismerősöm 31 évesen ment erasmusra,
Örömmel olvasom ezt, és remélem is, hogy nem mosnak össze az emberek a Pán Péter-szerű alakokkal. Az a gond, hogy sose volt nagy önbizalmam, emiatt pl. a csajozás sem nagyon ment, meg egyetem alatt, úgy hogy közben még dolgoztam is, időm sem volt rá. Úgy érzem, sokat kéne magyarázkodni majd a barátnőmnek (ha lesz) és a családjának, hoy miért tartok itt az életben.
Tudom, mindenki élete más, nem mondhatjuk, hogy van egy "sztenderd", hogy ennyi idősen itt és itt kell tartanod, különösen a mai világban (ennek van hátránya is: túl kései gyerekvállalás, válások-újrakezdések nagy száma stb). Én egyszerűen csak szeretném tenni a dolgomat és sok mindent megtapasztalni, és ehhez olyan jó lenne az erasmus.
Lehet már nem aktuális, de azért leírom a saját tapasztalataimat. 25 évesen mentem ki Németországba Erasmusszal. Nálunk a félév során olyan tárgyat vettél fel lényegében, amilyet szerettél volna. Mivel nekem semmit sem számítottak volna be a maradék itthoni tárgyaimba, így úgy döntöttem, nyelveket tanulok. Felvettem annyi nyelvkurzust, amennyit lehet. Heti 16 nyelvórám volt (angol, német, orosz). Itthon súlyos százezreket fizethettem volna érte, ott meg ingyen volt. Szóval azért lehet ott nyelvet tanulni. :) Na meg rajtad áll, hogy az ottani "tősgyökeres" diákokkal mennyire lépsz kapcsolatba. Ha beszéled a nyelvüket és nem vagy zárkózott (ebben benne van, hogy néha kell inni velük közösen, vagy focizni menni, bármi :) ), akkor pozitívan fognak hozzád viszonyulni. Én Németországban voltam, és mindenki óva intett tőle, hogy a németek távolságtartóak, úgysem fogom jól érezni magam közöttük. Hát nem így lett. Németül beszéltem velük, tök jól fogadták, segítőkészek voltak.
Na, ezt csak azért, hogy tényleg lehet nyelvet tanulni, ha akarsz. Más dolog, ha spanyolokkal, franciákkal vagy összezárva, vagy sok a magyar, mert akkor angolul nem fogsz fejlődni. De ha legalább egy 100.000-res városba mész ki tanulni, ott bőven lehet olyan elfoglaltságot találni, ami a hasznodra válhat.
Valóban így van, de valahogy külső szemlélő számára egy naplopónak tűnhetek - ha nem ismer igazán, és nem ismeri a körülményeimet. Pont itt a gyakorin születnek néha olyan válaszok a különböző életállapotokat, egzisztenciát firtató kérdésekre, hogy szuicid gondolataim támadnak a hatásukra, annyira értéktelennek érzem magamat. Pedig legjobb lenne, ha ezek olvasgatása helyett inkább leszegett fejjel küzdenék.
Köszönöm mindenesetre a válaszod, erőt adott!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!