Szerintetek megéri külföldön tanulni akkor is, ha otthon jobban érzem magam? Mit tanácsoltok?
Elsőéves egyetemista vagyok. Kaptam egy lehetőséget, amivel kimehettem külföldre, egy nagyon-nagyon jó hírnevű egyetemre (nem mennék bele a részletekbe, hosszú téma). Mindvégig kétesélyesen álltam a dologhoz, nem voltam benne biztos, hogy akarom. Ezzel együtt már egy éve egy depresszió-szerű állapotban vagyok, ami miatt nem tudtam anno eldönteni egy éve ilyenkor, hogy otthon hova felvételizzek. Végül bejelöltem és felvettek egy olyan szakra, amiről már akkor tudtam, hogy teljesen középszerű és nem kihívás nekem, és nem ad értékes diplomát. Végül kijöttem, mert úgy gondoltam, megbánnám, ha nem próbálnám meg.
De állandóan hadban állok önmagammal, nagyon erős bennem az ellenállás. Nem nagyon adok esélyt az itteni dolgoknak. Mióta kijöttem, Mo.-ra romantikázva gondolok, hirtelen rájöttem, milyen gyönyörű város Budapest, milyen különleges országban lakom. Az Andrássy úttól a Városligeten át a bp-i szórakozóhelyekig minden hiányzik. Olyan dolgok ezek, amiket régen észre sem vettem. Hiányoznak az ételek, a családom, a barátaim, a kutyám, a sport, a magyar szó, minden. Az otthoni életem, úgy érzem, luxus volt az itteni kollégiumi léthez képest (ha arra gondolok, milyen jókat ehettem bármikor, milyen jó helyeket ismertem, milyen jó volt sportolni, mennyivel olcsóbb volt az élet). Vágyom haza. Itt is tudok élni, de sok mindent fel kell adnom hozzá, nagyon nehéz. És idegennek, furcsának érzem a környezetet.
Én nem azok közé a fiatalok közé tartozom, akik elhatározzák, hogy külföldön fognak élni és tanulni és amint tudnak, kimennek. Én pont az ellentétük vagyok. Kijönni se igazán akartam soha, nagyon nehezemre esett, és mindig is azzal a tudattal éltem, hogy ha itt is maradok, egyetem után hazamegyek, hogy otthon hasznosítsam az itteni tudásomat, és otthon élhessek. Én ezt csak egy "kalandozásnak" fogom fel, kis tapasztalatszerzésnek, de eszem ágában sincs külföldön maradni. Utazgatni, azt imádok. De élni csak Magyarországon tudnék.
Nem tudom, mit csináljak. Otthon mindenki azzal győzködött, hogy ez lesz életem legjobb döntése, ezzel a diplomával nagyon jól elhelyezkedek majd. Tele volt a fejem az ismerősök figyelmeztetéseivel, hogy otthon most egyre rosszabb a helyzet, még a diplomások se találnak munkát, alig tudnak az emberek megélni, ki tudja, mi lesz még, stb. És annyiban biztos igazuk volt, hogy nincs nagyon értelme úgy elkezdenem valamit, hogy csak találomra jelöltem be. Tényleg nem tudtam mit kitalálni, pedig jók a képességeim, jók a tanulmányi eredményeim. Épp csak valamiféle életszakaszi mélyponton vagyok, amikor értéktelennek érzem magam, semmi nem érdekel és semmi nem motivál.
Azt is most értettem meg, hogy ha olyan életet akarok, ahol olyan helyzetben lehetek, hogy megengedhessem magamnak, hogy azzal foglalkozzam, ami érdekel és jól esik, akkor nem biztos, hogy azt kell tanulnom, ami érdekel, hanem azt, amivel garantáltan sok pénzt kereshetek. Egyébként is ez volt mindig is az ambícióm, hogy emberekkel dolgozhassak együtt, vezető szerepben legyek, és megvalósíthassam a vágyaimat. Ehhez tudásra, észre és sok pénzre lesz szükségem. Nem vagyok benne biztos, hogy jó, ha valami elvont dolgot tanulok, csak azért, mert az érdekel. Úgy hiszem, sokan beleesnek abba a hibába, hogy ezt elkésve értik meg (a pénz jelentőségét) és feladják az álmaikat, olyan életet élnek, ami középszerű, unalmas, és amit végül megbánnak.
Nem akarok rossz döntést hozni, igyekszem időt adni magamnak. Mindenesetre otthon most van felvételi jelentkezés, úgyhogy ki kell találnom...
Őszintén szólva sosem értettem azokat az embereket, akik azt sem tudják mit akarnak az élettől. Ezt neked kell kitalálnod, senki másnak.
A többihez szólva, én is kint tanulok, a kajával nincs gondom, csak neked kellene főznöd és nem várni hogy berepüljön a hűtőbe a paprikás csirke :P Ha akarok, itt is tudok finom magyar kajákat főzni. A kolesz: a legolcsóbban lakom, még sincs gondom vele. Sport: nem tudom milyen lehet a Te egyetemed, de az enyémen 105 fontért egész évben az összes sportlétesítményt korlátlanul használhatom. Néhány klub külön pénzes, nem nagy összegek, de ha szerzel barátot akivel mittomén teniszezhetsz akkor a klubot is megspórolod. Tehát így a 105 font elég az alábbi sportokra: kosár, squash, kondi, fitnesz, tenisz, úszás, krikett, foci, kb az összes küzdősport ami létezik, bokszolás, íjászat, cheerleading, pinpong, tánc, korfball, rugby, röplabda, triatlon, vizilabda. Feláras klubok, amik nem a sports centerhez vannak kötve: evezés, vitorlázás, szörfözés, hegymászás, lovaglás, lövészet, hoki, korizás, curling, golf, vívás, biciklizés, rowingozás... Plusz sí és egyéb táborok.
Végezetül: nekem nincs ilyen honvágyam, sőt, olyan érzés mint ha mindig nyaralnék (persze tanulok, nem szó szerint értem :D ). 4 hónap MO-n, 8 hónap itt, így nem unom meg egyiket sem ;)
Én nem igazán értem, amit írsz. Én is tanultam már külföldön, és most kaptam egy éves ösztöndíjat usa-ba, de el sem tudom képzelni, hogy mit agonizálsz ezen. Az pedig végképp elkeserítő, hogy nem tudsz megmaradni egyik döntésed mellett sem, és fogalmad sincs, hogy mit akarsz az élettől.
Légy már egy kicsit talpraesettebb. Szedd össze magad, tanulj, aztán majd hazajössz egy jó diplomával.
És itthon már nincs felvételi jelentkezés, már rég vége, úgyhogy ez a kérdés is tárgytalan.
"És itthon már nincs felvételi jelentkezés, már rég vége, úgyhogy ez a kérdés is tárgytalan."
Még el se kezdődött. Az idei felvételi jelentkezés február 1-től március 1-ig tart:
Tudod, hogy hívom azt, amit most csinálsz?
Értelmiségi szenvedgetések.
Tipikusan értelmiségiek szokták ezeket csinálni, problémázni a semmin, túl sokat gondolkodni, túl sokat filozofálgatni, nem értékelni az aktuális helyzetüket. Hagyd abba, ezek fölösleges gondolatok, csak őrlöd magad, nézz körbe, barátkozz, foglalkozz értelmes dolgokkal, vedd észre, hogy milyen jó helyzetben vagy! Mások, akik nem gondolkodnak ennyit, élvezik az életet és sokkal sikeresebbek. Amíg te hülyeségekre, negatív gondolatokra pazarlod az idődet, ők haladnak előre és csinálják a dolgokat! Hagyd abba ezt a hülyeséget, élvezd a kintlétet, csináld meg szépen az egyetemet, JÓÉRZÉSSEL, aztán gyere haza. Nem kell fölöslegesen sírdogálni, meg sajnáltatni magad... :)
Azt csak te tudod eldönteni, hogy szeretnéd-e vagy sem. Ha csak a száraz tényeket nézzük, mindenképpen megéri, hiszen egy jónevū egyetemen szerzett dipolmával nagyobb eséllyel tudsz elhelyezkedni. Viszont a név nem minden: ha nem érdekel az, amit tanulsz és rossz eredménnyel végzel, akkor nem biztos, hogy téged fognak választani. Ezen kívül, ha ennyire boldogtalan vagy ott kint, akkor nem biztos, hogy megéri folytatni: semmilyen diploma nem ér annyit, hogy tönkretedd miatt az idegrendszeredet. Kicsit gondolkozz el, hogy valóban rosszul érzed magadat vagy csak kezdeti hiszti :D (ami teljesen normális). Ha állandósul ez az állapot, akkor el kell gondolkozni azon, hogy mi a fontosabb: az egyetem jó neve vagy az egészséged / lelkiállapotod.
A honvágyat teljes mértékben meg tudom érteni, bár én tartósan még nem éltem át (csak néha jön rám), pedig imádom Magyarországot és hiányoznak a szüleim és a barátaim is. A kaját és a sportot viszont könnyen megoldom (bár az otthoni edzõm nagyon hiányzik). A lakóhely azért nem gond, mert rengeteg helyen laktam már Magyarországon és külföldön is, a borzasztó lepukkanttól kezdve az elég kényelmesig terjedõ széles spektrumon (luxuskörülmények között még soha).
Az viszont elég szomorú, hogy nem érdekel és nem motivál semmi. Mindenkinek vannak ilyen idõszakai, de ha ez állandósul, az baj. Amit a pénzes szakma kontra érdeklõdési körrel kapcsolatban írsz, azt már sokaktól hallottam és nagyon, de nagyon nem értek vele egyet. Apukám például nagyon pénzes szakmáról váltott nagyon bizonytalan, nem piacképes dologra. Most nem megyek reszletekbe, de ha az elõzõ pályán maradt volna, vagy nem élne vagy pedig emberi roncsként vegetálna. A másikról mindenki megpróbálta lebeszélni, hogy abból nem lehet megélni. Az idõ pedig õt igazolta, mert egyre sikeresebb abban, amit csinál (anyagilag és lelkileg is).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!