Külföldön vagy itthon?

23 éves vagyok, fogorvosira esetleg állatorvosira szeretnék menni ezt még mérlegelem, de ez a kettő amit szívesen csinálnék. Első sorban német nyelvterületen gondolkodok, ha külföld, bár az angol is jó lenne, de szívesebben maradnék a közelben.

Tudom, hogy fizetni kell, viszont itthon is csak költségtérítésesre mennek, így a "menjél itthon ingyen az is nagyon jó és ingyen van" kiesik. Egyrészt nincs is annyi félévem, ami alatt befejezhetném, de ha lenne is most tervezik ezeket a hallgatói szerződéseket és én nem írnám alá, hogy x évig itt maradok sose tudhatom a végére annyi évvel később mi lesz a helyzet.

Ami az itthon mellett szól: Itthon van, magyarul van és már szeptemberben mehetnék, mert hát nem vagyok már 18 éves, és hosszú az egyetem aztán kb. ennyi. Ami ellene szól, hogy rohadt drága a költségtérítés, elvileg ezzel az önköltség dologgal még kétszer annyira is emelhetik, ahogy olvastam, lehet, hogy jók a tanárok, de elég elavult minden, nincs pénz, nincsenek eszközök és hát "csak" egy itteni diploma, ráadásul olyan sok milliónyi tandíjért cserébe, márpedig valószínűleg úgy sem maradnék itthon utána.

A németeknél osztrákoknál viszont a tandíj kevesebb, ahogy néztem az itthonról néhány hetet, hónapot kint töltő egyetemisták beszámolóit, sokkal többet foglalkoznak a gyakorlattal, jobban felszerelt egyetemek, ha úgy is ott maradnék biztosan értékelnék, nem utasítanának el az ismeretlen diplomám miatt, de ha hazajönnék, itt sem röhögnének ki, hogy milyen diploma az.

Hátránya: Nem érzem elég biztosnak a nyelvtudásomat ahhoz, hogy már az ősszel induló képzésre jelentkezzek, így egy évvel mindenképp később kezdeném, mert addig csak nyelvet tanulnék, hogy minél kevesebb gond legyen a nyelv miatt. Tudni tudok jól németül, de azért ahhoz, hogy egyetemre járjak szerintem több kell. Viszont azt hallottam, hogy ott kint nem lenne az sem akkora probléma, hogy vén vagyok, mert ott sokkal általánosabb, hogy huszonévesen mennek egyetemre, nem csodálkozik senki, hogy 25 évesen beülök nappalira a sok 18 éves közé. Lehet ennyiből is jobban érezném magam.

A külföld felé húz az eszem, még talán a szívem is, de néha úgy vagyok vele, hogy viszont kényelmes lenne itthon maradni az ismert rendszerben, de nem tudom megérné-e...