Az EVIME két éves programjába milyen nehéz bekerülni? Esetleg akik voltak, milyen pályázatot kell írni? Milyenek az ellátások?

Szia!

Én az utolsó fordulóig (legjobb 16) jutottam, de nem jutottam ki. Én mindenképp javaslom, hogy próbáld meg, mert az egész válogatási folyamat hihetetlen élmény, érdekesek a feladatok az első fordulóban, izgalmas a második, szóbeli forduló, a harmadik forduló pedig egy tábor, ami nagyon-nagyon nagy élmény, sok barátom lett, sokat megtudtam magamról, és a világról.

Szóval még úgy is megéri, hogy a végén esetleg nem te jutsz ki. Kérdezz bátran :)

Többszázan jelentkeztünk, ebből 60 embert hívtak be egy szóbeli meghallgatásra Budapestre. Egy bizottsággal kellett beszélgetni, kérdezgettek rólam, miért jelentkeztem, mit várok tőle, aztán felmérték, mennyire vagyok járatos a politikában, és hogyan kezelem a hirtelen helyzeteket (a levélben előre leszögezték, hogy nyelvtudást nem mérnek, 100% magyar lesz a meghallgatás, ennek ellenére hirtelen átváltottak angolra...azt tesztelték vele, mennyire találod fel magad teljesen váratlan helyzetben), illetve voltak szituációs kérdések is. Pl. hogyan viselkednél, ha az egyik szobatársad nagyon büdös kencével keni a haját, vagy ha minden nap ötször imádkozik Mekka felé fordulva. Egyszóval a kulturális különbségekből adódó konfliktusok.

60-ból 16 ember jutott tovább a következő, utolsó fordulóba, ami Csillebércen volt egy táborban. A Déli Pályaudvaron találkoztunk, onnan vittek minket a helyszínre. Már előre jelezték, hogy készülni kell egy prezentációval, bármilyen témában. De tényleg bármilyenben, volt, aki viccesre vette a figurát, és egy Mónika-féle talkshowt rendezett, ahol megvitattatta velünk a tehenek tejadási szokásait :), volt, aki komolyabb témát választott, pl. környezetszennyezés. Minden belefért.

Ezen kívül mindenféle feladat volt, mindenki arra számított, hogy majd élethelyzeteket kell eljátszanunk, ehhez képest utalás sem volt arra, hogy külföldre készülünk, viszont utólag látom, hogy melyik feladattal mire ment ki a játék. Főleg csapatmunkák voltak, nagyon figyelték, hogy ki mennyire csapatjátékos, de kitértünk a homoszexualitásra is.

Az utolsó napon mindenkitől megkérdezték, hogy melyik országba menne ki szívesen, illetve van-e olyan ország, ahova semmiképpen sem menne.

4 ember kapott ösztöndíjat közülünk.

Hát konkrétan politizáltunk :)

Akkoriban volt aktuális az öszödi beszéd, a zavargások március 15-én, ezekről kérdezgettek, hogy mit gondolok, illetve természetesen a nemzetközi politikáról is beszélgettünk - nemcsak tényeket, hanem (és főleg) önálló gondolatokat vártak el. Pl. miért tartom/nem tartom jó ötletnek Törökország EU-csatlakozását, vagy hol és miért zajlanak háborúk jelenleg a világban, mi lenne a megoldás, stb.

Én is pályáztam, és borzasztóan lelkes voltam..bejutottam a legjobb 16-ba, de végül nem sikerült...

A felkészülés alatt is rengeteg tanulsz, főleg ha sikerül továbbjutnod. Tesztelheted magad, megismerhetsz érdekes embereket, és izgalmas feladatokat kell csinálnod. A vizsgáztatók nagyon barátságosak, és ha írod a pályázatot mindenképp arra törekedj, hogy megmutasd magad, keltsd fel az érdeklődésüket valamivel..ha úgy érzed, nincs jelenleg olyan tevékenységed amivel ezt elérhetnéd, mindenképp kezdj bele egybe!

Én borzasztó ideges voltam a szóbeli elbeszélgetés előtt, de mikor elkezdtük, nem tudtam már izgulni, mert annyira megnyugtattak. Ott is rád kíváncsiak, hogy önmagadat mutasd. A harmadik forduló pedig olyan élmény volt, amihez nem tudom lesz-e még hasonló..ugyanakkor nagyon fáj visszagondolni rá :S

Nem tudom eldönteni h nekem adott vagy inkább elvett ez az egész pályázat...annyira beleéltem magam, annyi mindenben hittem, olyan tettvágy volt bennem, elhittem, hogy akár én is képes vagyok megváltoztatni a világot, hittem az egész "UWC szellemben"...de olyan szinten földhöz vágott mikor megkaptam a papírt, hogy értékes embernek tartanak ugyan, de sajnos nem sikerült elég jónak lennem, majd próbálkozz jövőre. Ilyen szinten még nem csalódtam semmiben..és ez az egyetlen dolog ami ellene szól..nem hiszed most el, én se értettem volna meg ha mondják nekem, de sztem kevés dolog van a világon, ami ilyet tudott volna kiváltani belőlem.

Ami még érdekesség volt: a 16ba bekerült diákok összetétele..tanárok, professzorok, biológusok, nagyvállalatoknál dolgozók gyerekei..nem az összes, de jó néhányan. Nem tudom, hogy létezik-e itt protekció, remélem, hogy nem, legalábbis az eléggé ütközne a UWC-s gondolatokkal...

Erre a kérdésre is úgy találtam rá, hogy a lány akivel együtt voltam, jelentkezett idén is..épp facen olvasgattam a bejegyzéseit..nem jutott tovább a szóbelin. ÉS annyira érződött rajta az a hatalmas csalódottság, hogy nem tudok nem haragudni az evimére..elhúzzák előttünk a mézesmadzagot, elhitetik veled h te is elég jó lehetsz nekik..de mikor kiderül...

Én utána kb.fél évig nem olvastam újságot, nem érdekeltek a világ dolgai, nem jártam már el tanítani..nem akartam h bármi közöm is legyen ehhez az egészhez, annyira kiábrándultam belőlük.

Nem mondom h ne jelentkezz..csak arra vigyázz h ne éld bele magad túlságosan(főleg ne annyira mint én :D), mert így nagyot koppanhatsz a végén. De kívánom h sikerüljön, ha mégis belevágsz! Ha bármi kérdésed van írj nyugodtan :)

Szia!

Én kétszer is pályáztam, 16 és 17 évesen, 15 éves koromtól volt a célom, hogy kijussak az Evimével, erre tettem fel nagyjából mindent, nagyon küzdöttem érte.

Nehéz bekerülni, ezt felesleges lenne tagadni, viszont óriási élmény a válogatás és nagyon sokat tudhatsz meg magadról, minél tovább jutsz. Amikor másodjára pályáztam, én is a legjobb 16-ig jutottam, s az a kétnapos tábor mai napig életem egyik legjobb élménye, s így, lassan 3 év távlatából már nem is fáj annyira visszagondolni rá, mert rengeteget kaptam a válogatástól, nagyon sokat megtudtam magamról, a világról, más emberekről és többekkel a mai napig tartom a kapcsolatot.

Azzal tényleg vigyázni kell, hogy nagyon nagyot lehet vele koppanni, viszont én azt mondom, ha már megpróbálod, akkor csináld szívvel-lélekkel, mert ezt máshogy nem lehet. Hinned kell magadban, tudnod kell, hogy sikerülhet, hogy ugyanakkora esélyed van, mint bárki másnak. Ha pedig nem jutsz ki, akkor sem szabad feladni, hiszen számtalan lehetőség van, hogy az ember eljusson külföldre tanulni, önkénteskedni, s ha nem csak az Evime pályázat kedvéért vetted magadra ezeket az elveket, hanem tényleg úgy is gondolod őket, akkor minden képesség megvan benned, hogy más úton, de valóra váltsd az álmaid.

Mindenképp próbáld meg.

Ne haragudj, hogy konkrétan a válogatásról és a feladatokról nem meséltem, de a tábor végén megkértek minket a szervezők, hogy ne hangoztassuk ezeket, mert ha előre felkészítenek rá, hogy mire számíts, akkor már nem az igazi képességeidet tudják felmérni és nem igazságos lesz a döntés, hogy ki utazhat.

De még egyszer elmondom: mindenképp érdemes pályázni.

Az előző válaszolóknak szólna a kérdésem: :)

Mondanátok pár dolgot magatokról (tanulmányi átlag, eredmények stb.)?? Csak azért érdekelne, hogy be tudjam lőni magam, hogy van e esélyem. :) Köszönöm!

1., 3. és 6. válaszoló vagyok. Én 4,6-os átlaggal jelentkeztem, sportolóként (amit versenyszerűen, egyesületben űztem), 3 különböző nyelvből letett nyelvvizsgával (ezt azért emeltem ki, mert a szervezők is kiemelték, így gondolom, ez tetszett nekik, de ne hidd, hogy ezen múlik).

Valami plusz legyen benned, ez nem a tanulmányi eredményről szól (persze annak jónak kell lennie, de az úgymond "alap" dolog, azt nézik, mi az a TÖBBLET, amit nyújtani tudsz, ami senki másban nincs meg).

Sok sikert! Egy próbát mindenképp megér.