Akik külföldre mentek tanulni, nem bántátok meg?

Én nem bántam meg :D

Szintén mesterre mentem külföldre, csúszás miatt 2,5 évet voltam kint Bécsben. Fehérvári vagyok úgyhogy nekem azért viszonylag könnyű is volt hazajönni időnként látogatóba, talán 4 hónap volt a leghosszabb idő amit egyben kint töltöttem. Elején én is nagyon féltem, de viszonylag hamar hozzá tudtam szokni az új helyhez. Angolul tanultam úgyhogy sok hallgató volt rajtam kívül még akik más országokból jöttek, de volt magyar szaktársam is. :) Viszonylag könnyen sikerült pár emberrel összehaverkodni,

Nah sikerült közben a küldésre nyomni :D

Szóval sikerült pár emberrel összehaverkodni, egyikük segített is gyakornoki helyet találni. Alapszakot angolul végeztem úgyhogy az elég jól ment előtte is, de németből kb középfokon voltam úgyhogy nyelvtanulás szempontjából is nagyon hasznos volt. Voltak persze nehezebb időszakok is, de összességében nagyon jó élmény volt, mindenképp megérte.

bunkó? hát ez új, eddig nem tudtam, hogy ez a szó is a "felnőtt, gondolkodó, reális ember" szinonímája... de akkor maradj otthon, hiszen mit ér az élet, ha nem a gyerekkori szobádban töltöd be az ötvenet és nem az óvodás barátaiddal mész kocsmázni hétvégenként... amíg persze ők el nem költöznek máshová esetleg.

lehet hogy van egy olyan stílusom, amit a síró kisgyerekek nem értékelnek, de ha ennyitől kiborulsz és megsértődsz, tényleg ne menj sehova. a közvetlen környezeted kivételével senki nem tudja, hogy téged még huszonévesen is úgy kell kezelni, mint egy érzékeny nebáncsvirágot.

Én megbántam és ott is hagytam. Letelepedni nem terveztem, de az is benne volt, hogy megtetszik és maradok.

Elsősorban nem a barátaim miatt. Mert meglátogatnak beszéltek, hazamész, illetve kint is lehet új társaságod.