Hogyan gyüjtsem össze a pénzt az egyetemre?

ha tehetséges vagy, szorgalmas és kitartó, innen a kontinensről is viszed valamire, ha meg hiányoznak ezek a tulajdonságok, azon az se fog segíteni, ha valami los angelesi szupersztárképzőbe kurválkodod be magad. (bocsi, de 8-9nnél a pont, ez egyszerűen matematikailag nem jön ki)

nagyon gyerek vagy még, csak gyakorolj szorgalmasan, hallgass a szüleidre, és ha elmúltál 16 újra átbeszéljük, mit szólsz?

Feküdj le egy milliárdos férfival pénzért cserébe és vállaj be mindent.

Bocsi, de gondolom ezen kiakadsz, de hát lány vagy és pénz kell, nem lehet ezt nem számításba venni, mint opció.

Nézd, én villamosmérnökként, a mikrochip iparban juniorként 3 év alatt szedek össze ennyi pénzt itthon amire neked szükséged van. De akkor nem ettem, nem laktam, stb.

Ma okos ember az oktatását a lehető legjobb ár-érték arányban végzi. Az oké, hogy én mérnökként külföldön megkeresném ezt az összeget 1 év alatt, de akkor én a top tech szektorban dolgozok fejlesztőként. Zeneiparban évtizedekig fizethetnéd a diákhitelt (már ha adnak külföldön) és akkor még meg is kellene élni.

Itthon ennyi pénzt nem szedsz össze ennyi idő alatt diákként. Sőt, ezt az összeget inkább lakhatásra lenne érdemesebb költeni, mert BÁRMIKOR történhet veled valami, és ha van egy tökmindegy milyen kis lakásod, az biztonság.

A másik: REÁLIS célokat tessék kitűzni. Ha a zene érdekel, akkor előbb a Konziba kéne járni. Zenélésből nagyon kevesen élnek meg. Valahogy nevet kell csinálni magadnak. Sok-sok fellépés, komponálás, stb. Zenészként nagyon kevesen futnak be úgy, hogy jó pénzük van belőle.

Ha tehetséges vagy, akkor itthon is felfigyelnek rád. Nem kell ehhez külföld.

Persze te dolgod, de ennyi pénzt úgy kiadni, hogy nincs garantált megtérülés, totál értelmetlen döntés gazdaságilag nézve.

Illetve persze opció még az onlyfans, vagy találsz egy pénzes faszit, aki t@knyosra szopt@t pár millióért. Persze rondán hangzik, de ez a valóság.

Ha tehetséges vagy, akkor úgy is kapsz ösztöndíjat valahova. Ha meg nem, akkor arcon csap a valóság: nem vagy olyan jó zenész, és értelmetlen lett volna 80k dollárt kiadni oktatásra. A zenében a tehetség számít. Ezt nem lehet megtanulni úgy mint egy szakmát. Vagy megy, vagy nem.

Egyébként rövidre zárva, ennyi pénzt tényleg nem tud megkeresni tanulóként normális módszerrel, ezt ki lehet tényként jelenteni. Esetleg ha valami nagyon nagy profi, és mindig nyer tippmixen százezreket hetente, vagy tőzsdézik profi szinten, és ad vesz, ja bocsi, ezeket se tudja 18 alatt. Onlyfansre se tud 18 alatt regelni, szóval ez is kiesett.

Egyébnt meg ezt a külföldi egyetemes fétist idővel elfelejti mindenki, ha kinő belőle. Semmi értelme nincs egy angliai vagy amerikai peremvidéki ezeröccáztizenötödik zugegyetemre mennie csak azért, hogy verhesse magát rá, hogy komoly külföldi egyetemre jár, miközben egy jobb magyar egyetem ötszázzal előtte van rangsorban.

"A zenében a tehetség számít. Ezt nem lehet megtanulni úgy mint egy szakmát. Vagy megy, vagy nem."

Messze nem ennyire egyszerű. Igazából csak azokra igaz, akik tényleg annyira fejletlenek, hogy nincs az a szorgalom, amivel felzárkóznának. Akad ilyen, akin azonnal látod, hogy tényleg sehogy nem fogod ütemtartásra bírni, mert egész életében rá se téved soha. Aki nemcsak idegesítően hamisan énekel, de zongorabillentyűkön se talál meg roppant egyszerű gyereknótákat. Ugye lehet akármilyen karakteres énekhangja, ha nem énekel, mert hiányzik belőle valami.

Mindenki másnál viszont attól függ, kisgyerekként mennyire gyűjti könnyedén a sikerélményeket, mennyit tesz abba, hogy még jobb legyen. Őket nevezzük több évnyi játékos munka után tehetségnek, pedig már ekkor egy ösztönös, örömteli szorgalom dolgozott rajtuk éveket. Akad persze olyan is, aki kallódik, nem leli örömét a zenélésben, aztán mondjuk kamaszkorban kibukik, hogy szívet szaggatóan tör elő belőle, még ezer sebből vérző technikai tudással is. Mindemellett nagyon nehéz megmondani, hogy melyiküknek hol lesznek a határai, ha komolyan dolgozni kezdenek magukon. Nem mondod meg előre, hogy összetörik-e egy ponton, és nem látszik az se, hogy elkezd-e felszabadultan lubickolni valamiben, és hogy mi lesz az.

Csomó ilyen mellékjelenség van, hogy valaki egy-egy technikát szinte képtelen fullosra fejleszteni, és vagy kerüli, vagy úgy használja, ahogy tudja, és tartozéka lesz a karakterének, aztán vagy szeretik benne, vagy nem. Pl akik csak lassan tudják modulálni a hangjukat, ld. Kiss Tibor, vagy akár Frank Sinatra ;) Eléggé hiányozna a rendes hangjuk, ha hirtelen "megtanulnák" a gyors hajlítgatást és szapora vibratot.