Érdemes átmenni Erdélyből magyarországi iskolába?

Én kérdés nélkül mentem volna, ha lehetőségem lett volna rá. Már csak azért is, hogy ne szopjak a románnal egy életen át.

Amúgy a magyarországiak beszédesebbek s bátrabbak, mint mi.

Egyáltalán nem érdemes. A romániai oktatás minősége, pláne ha jó iskolába mégy, semmivel sem marad el a magyarországitól (főleg mióta lezüllött náluk rendesen, elég a PISA-tesztekre nézni)!

Ha átmész, nagyon sokat vesztesz román nyelvismeretből is, elvágod az utad hazafelé.

Ha itt érettségizel, automatikusan VAN KÉT NYELVVIZSGÁD, bárhová mégy is a világban (román és magyar), ami még magyarországi egyetemi felvételinél is nyelvvizsgának számítódik be (mármint a román érettségi)!

A román nyelv alapjain rettenetesen könnyű megtanulni olaszul, de még spanyolul és portugálul is sokkal könnyebb (a francia még így is nehéz, de az is könnyebb, mintha nem ismernél jól egy újlatin nyelvet előtte).

Eleve két országban nyílnak előtted lehetőségek - és sosem tudhatod tizenévesen, mit hoz a jövő.

Én sosem bántam meg, hogy rövid hezitálás után az ITTHON mellett döntöttem annó, végül itt is találtam jó munkát, amivel a magyarországi átlagbérnek kb. a háromszorosát keresem, és messze nem vagyok a csúcsán még...

A volt osztálytársaim, akik nagy rössel kimentek Nyíregyházára, Debrecenbe, Pestre a líceumot befejezni, egy kivétellel elkallódtak (mondjuk nálunk eleve a gyengébbek mentek el, a jobbak itthon maradtak - mármint jegyekről beszélek).

Szerintem ugyanolyan hiba magyarországi iskolában folytatni mint mondjuk román nyelvűben (akkor meg magyarul nem fogsz tudni fogalmazni, írni elég helyesen, stb.).

Ha egy egysíkú verzió és egy több nyelvet, több kultúrát megismertető, több folytatási lehetőséget kínáló verzió között kell döntened, szerintem válaszd az utóbbit!

Az én időmben az volt, hogy aki átment Magyarországra, az a végén jól tudott magyarul, magyarul meg magyarul (esetleg angolul még megtanult).

Aki itthon maradt, annak ellenére, hogy matematika-informatika osztály voltunk, heti 4 órában tanult román nyelvet és irodalmat, ugyanennyi órában magyar nyelvet és irodalmat, 3 órában angolt, 2 órában németet - és egy évig, heti egy órában még latint is.

Amikor leérettségiztünk, tudtunk helyesen írni, olvasni és kommunikálna az anyanyelvünk mellett románul és angolul és nem adtak el németül sem. Latinból meg felszedtünk annyit, hogy máig ki tudok bogarászni egy latin feliratot. És ez egy matek-infó profil volt!

Aki itt maradt érettségiig, abból mindből lett valaki, aki elment abból nem mindből.

Én meg leérettségizem egy közepes jeggyel (a román 5,70 lett, de a többi felhúzta) úgy, hogy egész életemben szívtam a románnal, s tovább is szívni fogok. Mert hiába választottam olyan szakot egyetemen, ahol magyar nyelvű az oktatás, már van 2 olyan tárgy, ami románul van...

Az angol nyelv oktatása kész katasztrófa, a németről inkább nem is beszélek. 8 év német tanulás után nem tudok egy egyszerű mondatot ősszerakni, csak random szavakat tudok.

Mindezt meg úgy, hogy a városban az én iskolámban volt a legmagasabb aránya a sikeres érettségiknek a frissen végzetteknél. 94%-os volt. Nálunk az A osztályban (természettudományok) konkrétan mindenki átment elsőre.

Latin? Heti egy óra volt 8.-ban, s azon is román felkészítő volt, hogy a 8. végi vizsgán ne 2-est írjunk, hanem egy átmenő azért legyen.

Meg hiába számít a román érettségi nyelvvizsgának, a seggemet is kitörülhetem vele. Ha meg nem is, én kifejezetten nem akarok olyan munkát, ahol talán kelleni fog az a nyelv... Az egész életem egy sz0pás volt miatta.

Csak én nem a határ mellett lakok, s nem volt lehetőségem arra, hogy elkerüljem ezt a poklot...