Miért akartok külföldön tanulni? Hogyan lehet túlélni a nagy változásokat?

mi az hogy hogyan lehet túlélni? azért a többség nem irakba megy:D én reményeim szerint vagy szentpétervárra vagy moszkvába fogok járni szeptembertől egyetemre. a nyelvet beszélem, ismerőseim vannak kinn. az egyetlen ami bánt, hogy az itteni barátaimmal nem fogok találkozni, de ezt kicsit úgy fogom föl, mint amikor vége a sulinak, elkezdődik a nyári szünet, és mindenki kicit szomorú, hogy nem fogja látni a többieket, aztán eszébe se jutnak. és hogy miért akarok? azt hiszem, hogy nemzetközi gazdálkodás szakkal és anyanyelvi szintű nyelvtudással (most csak felsőfok fölött vagyok) elég jó lehetőségeim lesznek:)

én vagyok megint:) nos. nagyon, nagyon nem egyszerű. tudod hogy állok hozzá? kegyetlenül fognak hiányozni a barátaim, de legalább kiálljuk az idő és távolság próbáját, akik nem az igazi barátaim, el fognak tűnni, akik meg igenis jó barátok, azok ugyanolyan szeretettel fognak visszavárni, amikor hazajövök. fokozom a dolgot, van barátom több, mint 3 éve, gyakorlatilag szerintem nem is tudnánk egymás nélkül élni. sokan meg vannak botránkozva, hogy képes leszek itt hagyni. tudod mit? ha ő az, akivel lennem kell, vissza fogunk találni egymáshoz 5 év múlva, ha meg nem, akkor legalább nem vártuk meg,amíg elmérgesedik a viszony, és gyönyörű emlékként fog megmaradni. szerintem ez a helyes hozzáállás, ha nem így nézném, akkor itt maradnék, elvégeznék egy középszerű főiskolát (nemzetközi gazdálodás szak, gyakorlatilag egyedül a corvinuson elismert, ahova meg képtelenség bekerülni, ott a legmagasabbak a ponthatárok), aztán megpróbálnék elhelyezkedni az értéktelen diplomámmal, amit max. a 2 felsőfokú nyelvvizsgám fényez egy kicsit, és ennyi. így viszont elmondhatom, hogy igen, megharcoltam a jövőmért, tettem egy marha nagy és nagyon nehéz lépést, végigküzdöm magam egy nevesebb orosz egyetemen, ami nem lesz piskóta, mert attól, hogy felsőfokúm van, az egyetemi tananyagot még nem fogom olyan egyszerűen bevágni, mintha magyarul tanulnám. tökélyre fejlesztem a nyelvtudásom, világot látok, kipróbálom magam idegen környezetben, és a végére remélhetőleg elég jó lehetőségekkel ott fogok állni a baromi gyors ütemben fejlődő orosz gazdaság kapujában, ahol újra kipróbálhatom magam. nem vagyok optimista, de erről szól az élet. megmérettetheted magad, vagy éldegélhetsz változások és kihívások nélkül egész életedben. kérdés, melyikre leszel büszkébb. vesztenivalóm nincs.

En Angliaba megyek osztol es azert, mert ott sokkal jobb oktatasban lesz reszem. A valtozasokat meg, mint kihivas fogom fel, es szerencsere az ev majdnem felet itthon tolthetem.

Én Finnországba megyek, és természetesen nekem is hiányozni fognak azok, akik itthon maradnak. De úgy a jó, ha mindenki egyengeti a maga kis életét ahogyan azt ő akarja. Ha ehhez az kell, hoyg elmenjen több ezer km-re, és világot lásson, tegye. Bár hangsúlyozni kell, hogy embere válogatja, kinek mennyire esik nehezére ez. Én sosem kötődtem a helyhez, ahol élek, mindig csak azokhoz, akik között éltem. Lényeg, hogy boldogok legyünk...hüp,hüp:)

Én tanultam középiskolában Németországban, dolgoztam és egyetemre jártam Finnországban, és dolgoztam au-pairként Svájcban, 1-1 éveket. Ma itthon élek és dolgozom. Életre szóló élményeket és tapasztalatokat kaptam külföldön. Nem mindig könnyű idegenben, de összességében nagyon szép, személyiségformáló élményeket szerez az ember, semmiért nem cserélném, ma is "lelépnék" néha egy-egy évre, de családanyaként, és a munka mellet már nem olyan egyszerű. Az itthoni barátaim, akik fontosak voltak, mind megmaradtak, ma már azok a barátok hiányoztak, akiket ott szereztem..

Én Franciaországba megyek. emberi kapcsolatok?? család hiányozni fog a többieket leszarom tűnés innen minnél hamarabb :)