Milyen közmunkára mehetünk 14-15 évesen?

Lehetne bennetek valami szociális érzék, de sajnos nincs. És közösségi érzés sincs, ugyanis ez egy a társakkal közös hasznos elfoglaltság. Senki nem mondta, hogy önkéntes. Pedig kerülhettek ti is még olyan helyzetbe, hogy mások önzetlen segítségére szoruljatok. És ha a munka fogalma számotokra egyenlő az undorral, és csak azért csináljátok, mert meg kell élni, akkor nem tudom, hogy fogtok felnőttként, amikor ébrenlétetek több mint felét ezzel kell tölteni, működni.

Felnőtt vagyok, dolgozó ember, és örülök, hogy nekem nem kellett ezen a kényszermunkán részt venni, de ettől még nem örülök, hogy a leendő érettségizőket erre kényszerítik. Ebben semmi jó nincs, teljes értékű életet élek anélkül, hogy ezen részt kellett volna vennem, és nem is igazán értem, mi a franc lehet ebben a jó.

Én pedig középiskolás koromban az 50 órának a hússzorosát teljesítettem akkor, amikor még nyoma se volt ennek, és jól éreztem magam, lelkileg-szellemileg gazdagodtam és másokat is gazdagítottam. Ezekre a tevékenységekre ma is büszke vagyok és szép emlékekként őrzöm őket! Iskolatársaimmal takarítottam a Szentendrei Skanzen területét még a megnyitása előtt, nagy sikerű vetélkedőket szerveztem a volt általános iskolámban, gyerekek táboroztatásában vettem részt, köztük sérült gyerekekében, ifjúsági vöröskeresztesként ügyeltem az iskola tisztaságára, elsősegélynyújtó tanfolyamon és vetélkedőn vettem részt, hiedelmeket gyűjtöttünk falun, barackot szedtünk építőtáborban: ezek mind az életemet gazdagították.