Van itt olyan aki lediplomázott, de a nyelvvizsga miatt nem kapja meg az oklevelet? Elsősorban azok válasza érdekelne, akik HOSSZABB (több éve) vannak ebben a helyzetben. Esetleg van olyan aki esélytelennek látja a helyzetet?

Bocsi, nem személyes ügy, hanem sógornőm járt így, de gondoltam leírom.

Úgy tudom, kétszer próbálkozott, de nem lett meg neki, aztán bent is ragadt a diplomája (úgy tudom, 5 évig lehet "megmenteni", ha jól tudom, de javítsatok ki, ha tévedek). Végül talált munkát és nem foglalkozott vele, aztán kicsúszott az időből.

Szerintem mindenki, aki képes eljutni egy diplomáig, képesnek kellene lenni megtanulni egy nyelvet (vagy legalább egy középfokú nyelvvizsgát megcsinálni).

Akkoriban azért ez több embert érintett szerintem és még nem volt olyan szinten a középiskolás nyelvoktatás sem, mint most. Azért manapság a legtöbben már egyetemre nyelvvizsgával a kézben mennek. Én 3 éve végeztem, és a 36 fős osztályomból egy kezemen meg tudom számolni, kinek nem volt (közülük is egy nem ment továbbtanulni, egy valaki pedig orvosira készült és nem volt ideje még a nyelvvizsgára is). Mindenesetre jövőre már az egyetemre belépő lesz a nyelvvizsga, tehát legalább nem lesznek bent ragadt diplomák.

Én így vagyok. Halogattam évekig a tanulást. Most neki álltam egyénileg és tanárral egyaránt. Már látom az alagút végét. (Minden nap gyakorlójának. Ha csak 20 percet, akkor annyit)

Szerintem ha valakinek minden igyekezete ellenére se megy, annak van valamilyen oka, pl. diszlexiara gondolok. Abban az esetben végére kell járni és könnyítésekkel vagy akár teljes felmentéssel csinálni a nyelvvizsgát. Most nem csapásra, visszaélésre gondolok, hanem arra amikor valakinek valós problémája van. Könnyen lehet, hogy tulparazod és te is csak lusta voltak eddig mint én. De akár lehet az utóbbi is. Te érzed. A lényeg, hogy mindkét esetben van megoldás

Sokan vannak, akiknek egyszerűen nem megy a nyelv.

És könnyen fikáz az, akinek könnyű egy nyelvvizsga, mert olyan képességekkel született.

Mondjuk személy szerint azt mondom, hogy max egy nagyon durva diszkombóval nem lehet nyelvet tanulni, a legnagyobb gond a tanulási módszerekkel van. Van akinek olyan jók a nyelv terén a képességei, hogy car nyelvtanulási módszerekkel is megtanul bármilyen nyelvet.

Más meg ugyanezekkel a technikákkal vért izzad 0 eredménnyel.

Kérdező, ha a te diplomádhoz kell a nyelvvizsga, akkor tanulj! Addig ne menj haza a szülőfaludba, amíg meg nincs a nyelvvizsga. Az angol nyelv B2 nem olyan nagy ügy. Persze erőfeszítés, de nem horror. Keress megfelelő motivációt! Film, regény, szerető! Kinyílik vel egy kicsit a világ.

Ha a kérdésed általános jellegű, vitaindító, akkor a véleményem az alábbi.

1. Versenyelőny, tehát kelljen a diplomához: Egyes előttem szólókhoz képest én úgy gondolom, legyen kötelező a nyelvvizsga, mert Magyarország az EU-n belül sereghajtó az idegennyelvet beszélők arányát tekintve: [link] Ez versenyhátrány, amit le kell dolgozni, főleg, ha exportorientált a gazdaság (Audi, Suzuku, Opel, Mercedes stb). Ha másképpen nem megy, akkor ezzel kell az embreket motiváni.

2. Támogatáshiány van, ez nem segít: Kétségtelen, hogy ha a nyelvtudás elvárás, akkor tisztességesebb lenne az államtól, ha ennek megszerzését részben vagy egészben lehetővé tenné a középiskolában vagy az egyetemen. Mivel azonban erre más fontosabb – esetenként nem felesleges, máskor urizáló felesleges – kiadások miatt nem jut keret, alapvetően a szülőkre hárul a szükséges plusz megfinanszírozása. Emiatt kevés a tanár, főleg a jó tanár. De én úgy látom, hogy a diákok motivációja még rosszabb, mert nem fogják fel a dolog jelentőségét, értékét.

3. Lustaság, érdemtelenség: Közrejátszik még az is, hogy sok olyan ember tesz záróvizsgát és nyelvvizsga hiányában nem veszi fel a diplomáját, akinek alapvetően nem lenne helye a felsőoktatásban. Az önképzésre való motivációjuk vagy a szellemi kapacitásuk nagyon alacsony, aminek az ellenkezője az elvárás egy diplomástól. Ha ennyit nem képes megtenni magáért, akkor mire képes? Átlagembernek angol nyelven a nulláról B2-re el lehet jutni 2 év alatt, kb. heti 3*2 órával, plusz házifeladat. Egye fene, elnyújtja 4 évig, mert dolgozik, karriert épít, de akkor is még csak 4 év, és nem 5. Akkor is még csak 27 éves. A diplomás nők túlnyomó része, ekkor még nem szül, hogy az indok legyen a nem tanulásra. Aki ezt nem szánja rá 23 évesen a záróvizsga után ezt a 2-4 évet, az lusta. nem érdemli meg azoklevelet. Aki a családi cégbe megy haza, az vagy legyen szorgalmas otthon a tanulószobában, vagy maradjon egyetem után még 2 évet az egyetemi városban nyelvet tanulni, mielőtt apáék cégébe és falujába Mucsajröcsögére hazaköltözik. Ennyit csak be lehet látni, nem?

Bocsánat, ez sem kapcsolódik szorosan a kérdéshez, de magamból indulok ki és az jutott eszembe, hogy mi van, ha nem jó nyelvvel próbálkozol? Én 12 évig tanultam németet, sajnos nagyon rossz tanáraim voltak már a kezdetektől fogva, aztán felvételt nyertem egy olyan gimnáziumba, ahol elvárás lett volna a német nyelv középszintű ismerete. Nekem ez messze nem volt meg (nyilván felmerül a kérdés, hogy akkor mégis hogy vehettek fel), ezért csak szenvedtem minden órán, rosszul éreztem magam, hogy olyan tárgyak nem mennek, amelyeket mindig is szerettem, csak épp egy kukkot nem értettem belőlük, a sorozatos sikertelenség pedig zsigeri utálattá változott. 12 év után úgy nyelvvizsgáztam le középfokon, hogy állítom, hogy az csak kegyelem van, a vizsgabizottság a saját tanárainkból tevődött össze, szóbelin bemagolt szöveget böfögtem vissza, tán még azt sem értettem, mit mondok. Ehhez képest pl az angolomat szinte rekord gyorsasággal hoztam fel alapfokról középfokra, majd fél évvel később a felsőfokút csináltam meg. Sosem akartam németet tanulni, mindig is vmelyik latin nyelv volt az álmom, így amikor lehetőségem lett rá, elkezdtem olaszt tanulni. Persze ehhez kellett, hogy legyen rá pénzem, tehát már diploma után dolgozó emberként álltam neki, én kerestem tanárt, aki kb tud is alkalmazkodni ahhoz a tényhez, hogy dolgozom, hogy nem érek rá bármikor és a munkám miatt vannak témák, amelyeket részletesebben át szeretnék venni, de akadnak olyanok is, amelyek egyáltalán nem érintenek, csak annyira vesszük át, amennyire feltétlenül muszáj. Tavaly májusban kezdtem el, most meg már azon gondolkodunk mikor lehetne megejteni a B2-es nyelvvizsgát. Úgy, hogy tényleg dolgozom, vannak napok, amikor időm sincs foglalkozni vele, de amikor igen, akkor annyira lelkes vagyok, hogy órákat tudok ülni felette, nagyon élvezem.

Ezt azért írom le, mert véleményem szerint egyáltalán nem mindegy, hogy a motiváció csak annyi-e, hogy "mindegy, csak sikerüljön" vagy kifejezetten szeretnél az adott nyelven megszólalni, olvasni, filmet nézni. Az is lehet, ha eleve egy olyan nyelvet kezdesz el tanulni, amit előtte sosem, hogy majd azzal oldod meg a nyelvvizsga kérdést, már rég meg lenne a diplomád. Ez a sorozatos sikertelenség szerintem folyamatosan csak ront a helyzeten, stresszel téged, kellemetlenül érzed magad mások előtt, akinek meg esetleg már sikerült, de neked még mindig nem. Nem azt mondom, hogy mindent azonnal fel kell adni, ha elsőre nem sikerül, de ha sorozatos sikertelenségek vannak és úgy érzed, mindent beleadtál, akkor igenis félre kell rakni a dolgot és mással foglalkozni. Lehet, hogy más nyelv tanulását meg annyira élveznéd, hogy le sem akarnád rakni. Attól még később vissza térhetsz azokhoz a nyelvekhez, amelyeket eredetileg is tanultál, de én úgy érzem, hogy most egy ördögi körben vagy benne, minden egyes sikertelen újrapróbálkozással pedig csak vissza kerülsz ebbe a körbe.